Kiszolgált kiszolgáltatott

2014. január 29. 17:18 - Norika81

Sokat törtem mostanában pici, de okos buksim, milyen is az életem.  Egyébként a buksim annyira nem is pici, sokkal nagyobb a testemhez képest, mint anya vagy apa feje, vagyis gyanítom, hogy én máris sokkal okosabb vagyok náluk. Biztosan megijednek majd, ha megnövök, mert akkor sokkal nagyobb lesz a fejem, mint az övék, de akkor biztos a szám is nagyobb lesz, így nagyobb falatokat tudok enni. Alig várom.
Szóval beszéljünk először a mozgásról. Ugyan már kúszom, de sokszor fölkapnak, és visznek ahova gondolják. Engem senki nem kérdez meg, hogy szeretnék-e menni. Mondjuk nem reklamálok, mert kézben vagyok, és az már eleve nem lehet rossz.  De azért mégis, egyszerűen csak megfognak és cipelnek. Hiába nézem mondjuk apát, anya tuti máshova visz, mondjuk pelust cserélni. És akkor rá is térhetünk a másik témára. A kedvencemre, de szerintem ezzel egyedül vagyok. Anya ilyenkor ugyanis mindig azt mondja - mi az, pici, puha, meleg és büdös. Fúúúúj, aztán kiderül, hogy  a válasz Bobo. Szóval én az lennék, ami tényleg pici, puha, meleg és büdös????  Szerintem tudjátok, hogy ez miért a pelusozásnál jutott eszembe. De nekem miért a kedvencem pelusozás? Egyrészt, mert olyankor anya mindig dudál a pocakomon, és az nagyon muris. Másrészt meg akkor legalább fél percig nincs rajtam pelus, és a pelust utálom, de az a fél perc nélküle csodás érzés a pici popómnak. Viszont ezt a rövid időt könnyen lehet növelni. Nem kell más, mint állandóan bekakálni. A pisi sajnos nem elég, nem büdös annyira, hogy egyből levegyék rólam a gatyót. No de a kaka, az igazán hatásos fegyver. Ma már például 5-ször kakáltam, de még csak 17 óra van, szóval hol van még a nap vége.
Beszélhetnék még a beszédről, de hát még nem beszélek. Vagyis igen, csak senki nem művelt annyira körülöttem, hogy megértsék. Szóval olyan, mintha nem beszélnék, így igazán semmi, de semmi beleszólásom nincs a dolgaimba. Na jó, a hangerő azért mindig segít, csak nem biztos, hogy azon, amin kellene. Azt is látom, hogy a mosolyommal és kacagásommal mindenkit leveszek a lábáról, de hát nem is csoda, hiszen tudjátok, én vagyok a cuki Bobo. Ezt ragozni is lehet, cuki Bobo, cukibb Bobo, legcukibb Bobo. Ez mind én vagyok. Szóval tulajdonképpen egyszerre vagyok kiszolgált és kiszolgáltatott. De azért nem olyan rossz ez.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bobodani.blog.hu/api/trackback/id/tr736565447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
www