Úgyis én nyerek, vagy mégsem?

2014. február 21. 12:49 - Norika81

A napokban sokat sírdogáltam, mert valamiért anya kitalálta, hogy nappal is az ágyamban aludjak. Ki hallott már ilyent, amikor sokkal jobb anya hátán aludni, mert akkor biztosan velem marad. Kölcsönösen fárasztjuk egymást, bár inkább én őt, mert ha kieresztem a hangomat, azt anya legyen a talpán, aki bírja hallgatni. Szóval ő betesz az ágyba, én ordítok, aztán kivesz, aztán mikor újra betesz, akkor megint ordítok, és ezzel egész jól eljátszunk. A végeredmény általában döntetlen, mert elalszom, de nem az ágyamban, hanem a földön, játszás közben. Vagyis anyán elromlott az a gomb, hogy a hátára tesz föl. Ez biztos amiatt van, mert hamarosan tavaszolni megyünk a hegyekbe, és ott inkább tolnának bobokocsiban, mint cipelnének. Na ezt sem gondolhatják komolyan, mert a bobokocsit sem szeretem.  Bár mostanában néha felültet, és úgy egész elviselhető, de csak néha, mert nem tudok még ülni. Ha nem tudok ülni, akkor hogy ültet fel, vagy akkor már hirtelen mégis tudok? Ez megint valami felnőtt humbug?  Mindenesetre én csak és kizárólag anya hátán szeretek utazni. Na jó, múltkor apa is magára tett, ott is jó, de valamiért ő többet nem akar vinni, vagyis mégis anya az én emberem. Legalábbis remélem, hogy megjavul rajta a hátamra teszlek gomb, mert fárasztó ám folyton sírni. 
A másik szórakozása, hogy minden érdekes dolgot elrejt. Vagy úgy varázsol velük, hogy mire pont megkaparintanám elmásznak. Nem értem miért olyan nagy gond, ha megkóstolom a zsinórt, vagy kicsit játszok a számítógéppel. Pont a zsinór az, amire rászerelhetett valamit, mert mindig elszökik előlem. Az is lehet, hogy anya rakja odébb, de ezt a földről nehéz megállapítanom. Tudom, hogy ez az ő játéka, de azért kicsit odaengedhetne, én se szoktam elvenni tőle a csörgőimet. Amúgy is szeretnék már valami nagyfiússal játszani. A fényképezőt is csak addig nézhetem, amíg kattint, pedig én is szívesen csinálnék vele képet. Jó sok vakuval. Ahelyett, hogy örülne, hogy mindent megvizsgálok, dedós dolgokkal vesz körül, pedig már hamarosan 9 hónapos leszek. Mindenesetre már nagy erőkkel dolgozok azon, hogy kicsit följebb kerüljek, mert a földön kúszva nem sok esélyem van, és úgy látom az izgalmas dolgok 20 cm fölött találhatóak.
Szólj hozzá!

Indul a harc

2014. január 13. 17:20 - Norika81

Nem is meséltem még, hogy egy hete már kúszom is (nyilván, aki kúszik, az elfoglalt). Ez azért jó, mert így hamarabb eljutok az úticélomhoz. Néha azért megkérdezem, hogy minek, mert amint anya észreveszi, hogy nagy hévvel oda kommandózom mondjuk a földön lévő zöldséghez vagy a zsinórhoz, már rohan is oda, és vagy engem vagy a kinézett játékomat teszi odébb. Az egyik barátom (a pálma ) már el is költözött nagyiékhoz, mert anya szerint jobb helye lesz ott neki. Szerintem meg nagyon jóban lettünk volna, például első rántásra odaadta nekem az egyik levelét. Ha nem akarta volna, biztosan nem adja nekem. Egyébként anyáék telerakták a földet színes szőnyeggel, csak a legérdekesebb dolgok persze a szőnyegen kívül vannak, és akkor csodálkoznak, hogy én is inkább odamegyek. A fekete zsinór nagyon érdekel, de azt féltik a legjobban. Ma már pont odaértem,  anya szépen rám mosolygott és a zsinórt felemelte, mert szerinte a laptop madzagja nem játék. Szerintem meg el tudom dönteni, hogy mi játék. Játék az, amivel játszani lehet. Na egy ilyen kígyószerűség nagyon jó mókázásra ad lehetőséget. Aztán anya csodálkozott, hogy csúnyán néztem rá. Addig örüljön, amíg csak nézek, mert a hangom is ki tudom ereszteni, csak kihasználja, hogy megint köhögök, így tartalékolnom kell a hangszálaimat az igazán komoly problémákra. Jobb lesz felkészülnöm, mert azt hiszem a harc megkezdődött.
Szólj hozzá!
www