Potty

2014. február 16. 17:00 - Norika81

Anya gondolta, kezdenek unalmassá válni napjaink, így beszervezett egy kis kalandot. Szóval az úgy volt, hogy én folyamatosan ellenőrizgetem anyát éjszaka. Ennek az lett  a vége, hogy a sok mászkálástól apa nem tudott aludni, így kiköltözött a nappaliba. Aztán anya is elfáradt, így inkább maga mellé vett. Tudtam én, hogy előbb-utóbb apa helyére kerülök, hiszen ez nekem nagyon jó, sokkal könnyebb ellenőriznem, hogy megvan-e még anya. Reggel viszont nem voltam túl ügyes, mert elaludtam, és így anya megszökött  mellölem, és körbepakolt párnákkal. Gondolta, ő addig szépen hajat mos. Ezt nem gondolhatta komolyan. Én szépen felébredtem, és párna ide, párna oda, mindenhonnan van kijárat. Na, ez azért nem volt olyan jó ötlet. Ezt onnan tudom, hogy még apa is meghallotta, hogy potty, aztán persze kiabáltam úgy, ahogy még sose. Apa jött oda és próbált vigasztalni, aztán anya is, de ezt azért nem lehet olyan könnyen megbocsájtani, így kivételesen kézben is folytattam az ordítást. Igazam volt, nem? Ki szeret zuhanyozás helyett zuhanásra ébredni? Mikor apa mondta anyának, hogy a földön voltam, akkor anya tovább tetézte a dolgokat és közölte, most azonnal kórház. Még azt is mondta, hogy örül, hogy sírok. Milyen anya az ilyen, aki örül, hogy sír a pici Boboja. Ő hagyott az ágyon, és engem visz kórházba. Ott a fejemre világítottak, pedig utálom az erős fényeket. Aztán mondták, hogy anya vagy otthon figyel engem, vagy maradhatunk is. Lehet, hogy én estem a fejemre, de hogy anya fejével történt valami az tuti. Az övét nem világították át, pedig nem ártott volna. Azt mondta ugyanis, hogy inkább maradjunk.  Innentől fogva nem is volt olyan rossz - legalábbis nekem. Kaptam egy sokkal nagyobb ágyat, mint ami otthon van, és egész nap volt társaságom. Anya nem ment a konyhába sem, végig velem volt. Én jól elvoltam a csörgőimmel, és hogy végre sok hely volt az ágyikóban. Na és a legjobb, hogy lány szobába kerültem. Apa ezért nagyon sajnált, mert szerinte minden lány nyafka. Én nem tudom miért mondja ezt, mert a szobában volt Fanni, Kriszti és Bogi, de Nyafkára nem emlékszem. Egész nap nem is aludtam túl sokat a sok élmény miatt. Az esti fürdést nagyon vártam, de azt várhattam, mert hirtelen anya a Csillagbarit mesélte, anélkül, hogy pancsiztam volna. De az egész napi játszásban úgy elfáradtam, hogy aludtam pancsi nélkül is. Anya nem tudom mit csinált, mert egy kis széken volt mellettem. Nem értem, ő miért nem aludt, de nekem jó volt, hogy éreztem, hogy ott van. Mondjuk éjfélkor még zöldruhások villanyt kapcsoltak, de nem bántam, mert már úgyis éhes voltam. Aztán anya megunta az ücsörgést és lefeküdt, de többet mozgott, mint én. Ránézésre nem tűnt valami kényelmesnek a fekhelye. Kellett neki azt választani, hogy ott figyel. Figyelhetett is, ha már aludni nem tudott. Reggel aztán hazazavartak minket. Nem tudom mikor megyünk oda legközelebb. Nekem tetszett az ágyikó, majd szólok anyának, máskor is menjünk. Anya viszont úgy tűnt, annyira nem akar visszamenni. Sosem jó az neki, ami nekem. Remélem akkor legalább vesz egy olyan nagy fehér ágyat.
Szólj hozzá!
www