Szökés

2014. február 23. 16:31 - Norika81

haton.jpgSzörnyűség történt velem tegnap. Nagyiéknál voltunk, és egyszer csak anya eltűnt. Egyszerűen csak lelépett. Persze én ordítottam, és hogy biztosan meghallja, kúsztam utána. Illetve csak kúsztam volna, mert nagyiék folyton visszatettek oda, ahonnan indultam. Azt hitték, viccből indultam anya után? Ha nem raktak volna mindig odébb, akkor biztosan utolértem volna anyát, és ő meghallva a sírásom, felvett volna. Mással is próbálkoztak, hogy eltereljék a figyelmem, de én nem hagytam magam. Ki hallott már olyant, hogy énekelnek, csörgőznek, ringatnak akkor, amikor nekem anya után kell szaladnom. Kihasználták, hogy ők nagyok én meg még pici vagyok. Még most is sírok, ha eszembe jut, hogy ez milyen szörnyű volt. Anya nincs többé, anya elment.
De aztán egyszer csak újra ott volt. Azt mondta, csak fél órára ment el, én nem tudom mi az a fél óra, de szerintem az a leghosszabb idő, ami létezik. Vigasztalásul gyorsan cicire tett, én meg jól megtöltöttem a pocakom- ki tudja, lehet máskor is megszökne. Aztán elaludtam. Olyan jó volt anyán aludni, csak azt nem értem, miért tűnt el, hova tűnt el, miért nem vitt magával?
Ez nem volt neki elég, még voltak szökési kísérletei délután. Állítólag csak a szomszéd szobába ment, de nem tudom mi az, hogy szomszéd szoba. Biztosan a világvége, és azért nem látszott anya. Ekkor már apa is velem volt, de ő is csak visszapakolt, hiába indultam anya után. Ez nagyon bánt engem. Már apára sem számíthatok. Aztán anya úgy akart megszökni, hogy apa hátára rakott, de én ott is jól tudok ordítani, csak sajnos ez apát egy csöppet sem érdekelte. Anyát mondjuk láttam apa hátáról. Biztosan azt akarta, hogy elaludjak, aztán gondolom lelépett volna. Szóval ordítottam inkább, mert abban a zajban én sem tudok elaludni.
A végén viszont győztem, anya úgy döntött, többet nem szökik meg. Biztos rájött, hogy én annyira cuki vagyok, hogy nem tud nélkülem lenni. Nem is tudna megszökni, mert nagyiék mondták, hogy nem vállalják, hogy pakoljanak engem. Tudjátok mi ebből a tanulság? Lehet, hogy sokat kell küzdenem, de a végén úgyis mindig én győzök, ahogy a mesében is a legkisebb és leggyengébb nyeri a főnyereményt. Nekem anya a főnyeremény, és ez mindig is így lesz, mert mi ketten egyek vagyunk és leszünk, amíg világ a világ, amíg csak akarom.
Szólj hozzá!

Bántás

2014. február 10. 19:01 - Norika81

Ezt most azért írom, mert anyát sokan bántják mostanában miattam. Én nem akarom, hogy anyát bántsák. Azt mondják, hogy elkényeztet és elront. Egyrészt engem nem lehet elrontani, mert már rég elromlottam, másrészt meg igen is kényeztessen el. Nem értem miért akarják, hogy hagyjon engem sírni és ne vegyen fel. Anya persze azzal védekezik, hogy szeparációs szorulásom van, vagy lehet inkább szorongás. Nekem mindegy hogy hívja, de igen, nekem olyanom van, és anyának is szerencsére. Ez a mi közös valamink, és úgy kezeljük, hogy együtt vagyunk, mert akkor nem szorongunk. Mi ezzel a gond? Én nem azért születtem, hogy egyedül legyek, és anya is már megunta, hogy egyedül van meg apával, és emiatt kellettem én neki. Én biztosan meghallgatom, amikor énekel, mert én nem tudok hova menekülni. Én nevetek a viccein, ami mások szerint egyáltalán nem muris, és én szívesen fogadom a sok puszit tőle, és néha adok is, igazi nyálasat. Szóval tessék végre hagyni minket, hadd szorongjunk kedvünkre, mert nekünk ez így csodás.
Szólj hozzá!

Anya és én

2014. február 02. 15:37 - Norika81

Jaaaaj neeeeeeee. Kezd gyanússá válni nekem ez az egész. 9 hónapot voltam anya pocakjában, és majdnem annyit már idekint is, hiszen nemsokára 8 hónapos leszek. Értem én, és elfogadtam, hogy anya pocakjában már nem volt elég hely, ezért kerültem kívülre. De nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak, hogy kívülre, de anyától is elkerültem. Eddig is voltak már arra utaló jelek, hogy anya néha kikerül a látószögemből, de most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy anya és én az nem egy, hanem kettő. Hogy tehették ezt? Én anya akarok lenni, vagyis anyával egy akarok lenni, hogy anya mindig ott legyen, ahol én. Nem akarok én lenni, és nem akarok egyedül sem lenni, és mással sem akarok lenni, nekem csak anya kell. Anya persze nem érti, hogy az eddig aranyos, alig kesergő manócskájából miért lett hirtelen bőgőmasina. Ha vele csinálnák ezt, biztosan ő is folyton reklamálna. De persze lehet ez ellen is tenni, hiszen csak be kell programozni magam a megfelelő hangerőre, és anya máris ott van. Mondjuk, van, hogy ott van velem egy szobában, de mégsem vagyok a kezében, pedig nekem csak az a jó, így ilyenkor is ordítok, amíg magához nem vesz. Eddig tulajdonképpen mindegy volt kinél voltam, most már ebben is óvatosnak kell lennem, mert miközben más tart a kezében, anya képes eltűnni. Ezért van, hogy egyre inkább csak anya hátán vagyok hajlandó aludni is, mert azt már felmértem, hogy úgy azért nehezen tud elszökni. Meg nem is értem, miért akar elmenni, miért nem jó neki folyton velem. Lehet, hogy rosszat csináltam és nem szeret már annyira, mint régen?  De hát, én cuki vagyok és sose rosszalkodom, szóval az biztosan kizárt. Mindenesetre éjjel is folyton ellenőriznem kell anyát, hogy megvan-e még, így olyan 1,5 óránként létszámellenőrzést tartok. Eddig mindig megvolt, de sose lehet tudni.
Szólj hozzá!
www