Emlékeztek az első nyaralásomra? Tudjátok, amikor két szurit kaptam induláskor a lábamba. Most újra elutaztunk, és nagyon sírtam, amikor kimentünk az ajtón. Szerencsére most nem mentünk a doktornénihez, így úgy tűnt, ez a nyaralás tényleg jó lesz. Nagyon vicces volt, mert először valami nagy helyre érkeztünk, ahol anyáék ott hagyták a bőröndöket, szerencsére engem vittek magukkal. Utána meg valami világító kapun mentünk át, aho
l nagyon jófejek voltak, mert azt mondták, hogy a sapkámat le kell venni. Anya ezt sose engedi, de most mégis hallgatott rájuk. Aztán még vártunk, de rájöttek anyáék, hogy nem jó helyen, mert végül elindultunk és valami nagy géphez mentünk. Nem értem miért hitték azt, hogy az a nagy gép majd odajön hozzánk. Nagyon hangos volt az a gép, de nem féltem, mert anya vigyázott rám. Aztán szopiztam és aludtam egy nagyot. Nemsokára meg már meg is érkeztünk a nyaralásba. Ott volt a nagybácsim, és megnézhettem a házát. Jó sok játék volt ott, így nem értem rá semmire, mert muszáj volt mindent kipróbálnom. Mondjuk a legjobban a laptop tetszett, ezzel engedte anya, hogy játsszam, és nagyon muris, hogy beszélt hozzám amikor kinyitottam és becsuktam. Jó sokat csináltam és mindig beszélt és beszélt. Voltunk kirándulni is, nagyon jó helyeken voltunk, sok-sok érdekes dolgot láttam. A nagynénim még azt is megengedte, hogy mindent megfogjak. Szedhettem virágot, megsimogathattam az autókat, belenyúlhattam a szökőkútba, 
igazán jófej nénikém van. Biztos azért szórakoztatott így, mert mondták nekem, hogy a nénikémmel szórakozzak. Aztán jött az az unoka kislány meg nagyiék. Képzeljétek, már nem félt tőlem a kislány úgy mint régen, pedig most már tényleg meg tudnám harapni, de én csak anyát szeretem megharapni. Játszottunk együtt, csak azt nem értem, miért mindig azt a játékot választotta, amit én. Annyi minden volt ott, és amikor találtam valamit, akkor rájött, hogy milyen jó, és gyorsan elvette. Azért anya megvédett, és mondta, hogy én is hadd játsszak, de engem nem zavart, ha neki kellett, mert mindig találtam valami mást. Apa is vigyázott rám, mondta neki, hogy én nem vagyok játék. Egyszer például a lábikómnál fogva akart fölhúzni az ágyra, de szerencsére apa ezt nem engedte neki. Pancsiztunk is együtt, és anyáék figyelték, nehogy merüljünk. Mondjuk azt nem értem, miért akarta megmosni a hajamat, csak öntötte és öntötte a vizet. Ha nem tetszett valami, például a hajmosás, egyből kiabáltam, és az nagyon jól működött, mert anya mindig megvédett. Az állatokról már meséltem nektek, velük is a nyaralásban találkoztam és most már elhiszem, hogy a nyaralás jó. Majdnem minden tetszett, csak anyára haragszom, mert volt, hogy hajnalban fölébresztett, hogy kiránduljunk. Szerinte már késő volt, valami félős 10-et említett, de szerintem még nem, mert még aludtam. Sebaj, az autó mindig elaltatott és így amikor kiszálltunk a kiránduláskor mindent láttam, mert a szemem nem akart lecsukódni. Jó volt nagyon és nem is értem, ha ez anyáéknak is úgy tetszett, akkor miért nem nyaralunk minden nap....
l nagyon jófejek voltak, mert azt mondták, hogy a sapkámat le kell venni. Anya ezt sose engedi, de most mégis hallgatott rájuk. Aztán még vártunk, de rájöttek anyáék, hogy nem jó helyen, mert végül elindultunk és valami nagy géphez mentünk. Nem értem miért hitték azt, hogy az a nagy gép majd odajön hozzánk. Nagyon hangos volt az a gép, de nem féltem, mert anya vigyázott rám. Aztán szopiztam és aludtam egy nagyot. Nemsokára meg már meg is érkeztünk a nyaralásba. Ott volt a nagybácsim, és megnézhettem a házát. Jó sok játék volt ott, így nem értem rá semmire, mert muszáj volt mindent kipróbálnom. Mondjuk a legjobban a laptop tetszett, ezzel engedte anya, hogy játsszam, és nagyon muris, hogy beszélt hozzám amikor kinyitottam és becsuktam. Jó sokat csináltam és mindig beszélt és beszélt. Voltunk kirándulni is, nagyon jó helyeken voltunk, sok-sok érdekes dolgot láttam. A nagynénim még azt is megengedte, hogy mindent megfogjak. Szedhettem virágot, megsimogathattam az autókat, belenyúlhattam a szökőkútba, igazán jófej nénikém van. Biztos azért szórakoztatott így, mert mondták nekem, hogy a nénikémmel szórakozzak. Aztán jött az az unoka kislány meg nagyiék. Képzeljétek, már nem félt tőlem a kislány úgy mint régen, pedig most már tényleg meg tudnám harapni, de én csak anyát szeretem megharapni. Játszottunk együtt, csak azt nem értem, miért mindig azt a játékot választotta, amit én. Annyi minden volt ott, és amikor találtam valamit, akkor rájött, hogy milyen jó, és gyorsan elvette. Azért anya megvédett, és mondta, hogy én is hadd játsszak, de engem nem zavart, ha neki kellett, mert mindig találtam valami mást. Apa is vigyázott rám, mondta neki, hogy én nem vagyok játék. Egyszer például a lábikómnál fogva akart fölhúzni az ágyra, de szerencsére apa ezt nem engedte neki. Pancsiztunk is együtt, és anyáék figyelték, nehogy merüljünk. Mondjuk azt nem értem, miért akarta megmosni a hajamat, csak öntötte és öntötte a vizet. Ha nem tetszett valami, például a hajmosás, egyből kiabáltam, és az nagyon jól működött, mert anya mindig megvédett. Az állatokról már meséltem nektek, velük is a nyaralásban találkoztam és most már elhiszem, hogy a nyaralás jó. Majdnem minden tetszett, csak anyára haragszom, mert volt, hogy hajnalban fölébresztett, hogy kiránduljunk. Szerinte már késő volt, valami félős 10-et említett, de szerintem még nem, mert még aludtam. Sebaj, az autó mindig elaltatott és így amikor kiszálltunk a kiránduláskor mindent láttam, mert a szemem nem akart lecsukódni. Jó volt nagyon és nem is értem, ha ez anyáéknak is úgy tetszett, akkor miért nem nyaralunk minden nap....
