Sziasztok,
mondjátok el nekem, hogy a felnőttek miért tudnak úgy rajongani a nyálas dolgokért. Anyának a puszi a mániája, és amióta adtam neki, azóta folyton ezt kunyizik. Mondjuk hiába, mert úgy látom ezt még sokszor kell bevetnem szülőneveléskor, és nem szeretném, hogy elfogyjon. Azért néha megszánom, és jó nagyra nyitom a számat és jól összenyálazom, hogy biztosan tetszen neki. Anya ilyenkor teljesen elolvad, látom már, hogy ez jobb, mint a csoki. Viszont ki mondta, hogy cserébe én is kérek? A járásnak az az előnye, hogy el tudok menekülni előle. Anya szerint neki jogai vannak, és annyi puszit ad, amennyit akar, de jogaim csak nekem vannak, csak anya ezt folyton elfelejti. Én nem kérek folyton puszit a pihe-puha pici pufók pofimra. A popsimra sem, köszi, bár oda azért ritkábban ad. Majd egyszer jól meglepem közben, csak még nem tudom hogyan működik a popsi parancsra. Biztos örülni fog a meglepetésnek, bár úgy látom mégsem rajong minden nyálas dologért. Mert szerintem a puszinál jobb az alig megrágott hamim, így inkább azzal kedveskedek anyának, de azt nem kéri, pedig azt mondta, válogatni nem szabad. Mondom, hogy még sokat kell nevelni, mert ha nem szabad válogatni, akkor igenis egye meg a nagyon fincsi hamit, amit adok neki, és gondosan előrágok, hogy ne kelljen azzal fáradnia. Ha ez nem jó neki, akkor mi? Ti kértek?
Azt tudjátok, hogy imádok bobokocsizni. Anya tologat, én meg csak nézelődök, no meg persze aludni is csak bobokocsiban szeretek igazán. Mióta viszont járok, van, hogy a bobokocsi alszik, és nem jön velünk sétálni. Nagyon izgalmas azért, mert végre oda megyek, ahova szeretnék, azt nézek meg, amit szeretnék. Persze ez sokkal fárasztóbb, mint a bobokocsizás, és aludni sem tudok, de nagyon jó, hogy az történik, amit én akarok. Éppen ideje volt. Vagyis azért nem teljesen az, mert anya itt is mondja, hogy ne menjek oda, ahol az autók gurulnak. Pedig az autók a legizgibbek, de úgy tűnik anyát sehogy sem tudom meggyőzni, hogy én is az autókkal akarok sétálni. Már mindent bevetettem, de semmi nem működött. Anya szerint hisztiztem, pedig azt se tudom mi az a hiszti. Biztosan az, ha nem az történik, amit anya akar. De akkor miért én hisztizek. Inkább ő hisztizik. Nem tudom miért ilyen anya, biztosan ezzel akarja mutatni, hogy ő a nagy én meg a pici. Mindegy, azért jó a séta, mert tudok leveleket szedni, meg bekukucskálni a kerítésen, és annyi sok mindent, hogy el se tudom mondani. Sőt legalább nem akkor visz tovább anya, amikor épp a legizgibb dolgot nézegetem. Voltunk egy nagy kertben is, ahol nagy mozgó szőrmókok voltak. Volt például egy telefánk, aminek hosszú nózija van. Anya azt mondta rá elefánt, de biztosan rosszul hallottam,mert annak semmi értelme. Inkább telefánk, mert nagy volt, és tele ette magát fánkkal. Ott is sétáltam, és ott még a bobokocsit is én toltam. Úgy tűnik, lassan minden meló rám szakad. Azért nagyon tetszik, hogy végre már olyan nagyfiú vagyok, hogy már nem csak a lakásban járkálhatok, hanem mindenhol....
ént velem mostanában, hogy el is felejtettem mesélni nektek az óra dilijéről. Nem olyan rég anya azt mondta, hogy óraátállítás van. Gondoltam valahogy átállítjuk máshova az órát, és majd segítek is, mert rendezkedni imádok. Hiába leselkedtem nem történt semmi áthelyezés. Valami azért mégis furcsa volt, mert már nagyon álmos voltam, amikor vacsit kaptam. Annyira álmos, hogy hami közben el is aludtam. Másnap ugyanez történt. Anya azt mondta, hogy egy órával később mehetek aludni. Ezt nem értem, mi a jó abban, ha hami közben alszom el. Mert mennék én később aludni, de mit csináljak, ha a szemem lecsukódik. Talán az álommanóval kéne ezt előbb megbeszélni, mielőtt ilyeneket kitalálnak. Az, hogy később vacsiztam az nem zavart, hiszen hamizni egész nap tudok, de a szundizásom miért nem volt jó úgy, mint eddig? Szóval óra átállítás ide vagy oda, én akkor alszom, amikor akarok, de azért vacsi közben jobban szeretek hamizni, mint aludni, így inkább a vacsi maradjon vacsi, a szundi pedig szundi, az óra meg ne álljon máshova....
em sül ki semmi jó, de ezúttal valami furcsa játszóhelyre mentünk, és nem a szurkapiszka nénihez. Amikor beléptünk alig láttam, mert fehér volt minden. Én egyből köhögtem, aminek anya nagyon örült. Eddig úgy tudtam, hogy a köhögés valami egészségtelenség, erre anya örül annak, hogy nem vagyok egész? Más furcsaság is volt a szobában. Volt nagyon sok játék, de mindegyik nagyon sós volt. Anya mondta, hogy ne nyalogassam, de azt mond amit akar, ha én kóstolgatni szeretnék. Főleg, ha ilyen érthetetlen dolgok vannak. Még a fal is sós volt. Nálunk otthon festék van a falon, de anya szerint a só az kevés pénzbe kerül, így biztosan nagyon szegény hely ez, ahol emiatt sót raktak a falra festék helyett. Szólok anyának, hogy én a csokit jobban szeretem, így inkább azt tegyünk otthon a falra és a játékokra. Anya most minden nap erre a sós helyre visz engem, de nekem nem tetszik, hogy köhögve kell játszanom, így inkább a kijárat felé tartottam, de hiába. Valami kiképzés lehet ez? Persze azért így is tudok autót tologatni, és kinyomni más gyerekek szemét, de köhögés nélkül azért sokkal jobb játszani. Remélem hamarosan rájön erre anya is, vagy véget ér az újabb kísérlet, mert én embergyerek vagyok, nem kísérleti nyúl gyerek.
szeretnek jönni. Mindenesetre másnapra elrontotta ezt a mókámat, mert a csatot nem tudom kinyitni. Ilyen csatot már rakott máshova is, de azt úgy látom megbánta. Azért rakta, hogy ne tudjam kinyitni az éjjeliszekrényüket, de ott a csattal összebarátkoztam, és az megengedi, hogy kinyissam. Anyának viszont ez macerásabbá vált, így legalább valami mókám nekem is van, mert magamban mindig kuncogok, hogy milyen jól kiszúrt magával.
Anya megint izgalmas programot talált ki. Szépségboltban voltunk. Valami olyan hely, ahol szépséget vesznek. Képzeljétek, először velem kezdték, amit nem értettem, mert hát én gyönyörű vagyok. Elterelték a figyelmem, és levágták a hajam, mert mindenki kislánynak nézett. Legalább már tudom mi az a kisfiú és mi a kislány. Én ezek szerint kislány voltam és most kisfiú lettem. Nem tudom miért nem volt jó anyának a kislány, de nekem mindegy, majd lehet, hogy lehetek még kislány. Mindenesetre most még gyönyörűbb vagyok, de ezt biztosan mindenki tudja. Aztán anya jött, belőle is kisfiú lett, mert neki is a fején lévő szőrt vágták le. Most akkor a családban mindenki kisfiú, mert apának mindig is rövid volt a fején lévő szőr, biztosan ő nem szeret egyáltalán kislány lenni. Utána volt még valami, amit aztán nagyon nem értek. Anya engedte egy néninek, hogy az arcát bántsa, pedig láttam anyán, hogy ez fáj neki. Bezzeg, ha én karmolom vagy harapom, nekem sosem engedi meg, szóval nem tudom, hogy a nénit miért szereti jobban, hogy neki még azt is szabad, amit nekem nem. Azért anyának szurkoltam, de segítettem a néninek is, mert megmutattam, hogy kell megcsavarni anya nóziját. Az is lehet persze, hogy fél tőle és azért, így úgy tűnik nekem is félelmetesebbnek kell lennem...
l nagyon jófejek voltak, mert azt mondták, hogy a sapkámat le kell venni. Anya ezt sose engedi, de most mégis hallgatott rájuk. Aztán még vártunk, de rájöttek anyáék, hogy nem jó helyen, mert végül elindultunk és valami nagy géphez mentünk. Nem értem miért hitték azt, hogy az a nagy gép majd odajön hozzánk. Nagyon hangos volt az a gép, de nem féltem, mert anya vigyázott rám. Aztán szopiztam és aludtam egy nagyot. Nemsokára meg már meg is érkeztünk a nyaralásba. Ott volt a nagybácsim, és megnézhettem a házát. Jó sok játék volt ott, így nem értem rá semmire, mert muszáj volt mindent kipróbálnom. Mondjuk a legjobban a laptop tetszett, ezzel engedte anya, hogy játsszam, és nagyon muris, hogy beszélt hozzám amikor kinyitottam és becsuktam. Jó sokat csináltam és mindig beszélt és beszélt. Voltunk kirándulni is, nagyon jó helyeken voltunk, sok-sok érdekes dolgot láttam. A nagynénim még azt is megengedte, hogy mindent megfogjak. Szedhettem virágot, megsimogathattam az autókat, belenyúlhattam a szökőkútba, 
igazán jófej nénikém van. Biztos azért szórakoztatott így, mert mondták nekem, hogy a nénikémmel szórakozzak. Aztán jött az az unoka kislány meg nagyiék. Képzeljétek, már nem félt tőlem a kislány úgy mint régen, pedig most már tényleg meg tudnám harapni, de én csak anyát szeretem megharapni. Játszottunk együtt, csak azt nem értem, miért mindig azt a játékot választotta, amit én. Annyi minden volt ott, és amikor találtam valamit, akkor rájött, hogy milyen jó, és gyorsan elvette. Azért anya megvédett, és mondta, hogy én is hadd játsszak, de engem nem zavart, ha neki kellett, mert mindig találtam valami mást. Apa is vigyázott rám, mondta neki, hogy én nem vagyok játék. Egyszer például a lábikómnál fogva akart fölhúzni az ágyra, de szerencsére apa ezt nem engedte neki. Pancsiztunk is együtt, és anyáék figyelték, nehogy merüljünk. Mondjuk azt nem értem, miért akarta megmosni a hajamat, csak öntötte és öntötte a vizet. Ha nem tetszett valami, például a hajmosás, egyből kiabáltam, és az nagyon jól működött, mert anya mindig megvédett. Az állatokról már meséltem nektek, velük is a nyaralásban találkoztam és most már elhiszem, hogy a nyaralás jó. Majdnem minden tetszett, csak anyára haragszom, mert volt, hogy hajnalban fölébresztett, hogy kiránduljunk. Szerinte már késő volt, valami félős 10-et említett, de szerintem még nem, mert még aludtam. Sebaj, az autó mindig elaltatott és így amikor kiszálltunk a kiránduláskor mindent láttam, mert a szemem nem akart lecsukódni. Jó volt nagyon és nem is értem, ha ez anyáéknak is úgy tetszett, akkor miért nem nyaralunk minden nap....