Sziasztok,

azt tudjátok, hogy anya sose tud otthon maradni, nekem meg mindig el kell kísérnem őt. Ilyenkor sokszor találkozunk a barátommal. Ő kisebb nálam, anya azt mondta, hogy 4 nappal. Az nem tudom mennyi, de azt tudom, hogy én vagyok a nagyobb. Sokat sétálunk együtt, mert anya szereti megbeszélni az ő anyájával, hogy hány kakis pelus volt, és hogy hogyan dobálom szét a hamit. Sose értettem, hogy erről mit kell beszélni, de apa szerint ne is akarjam megérteni, mert anya lány, és a lányok furák. A barátom nagyon közel lakik hozzánk, így bármikor találkozhatunk. Szoktunk játszótérre menni, meg együtt hamizni, meg vásárolni, meg anyatornázni, és néha segítünk egymásnak szétrámolni otthon. Ebben én ügyesebb vagyok, de azért vagyok én a nagy, hogy megtanítsam a kicsit. A barátom mindig elfut előlem, és kiabál, hogy menjek. utána. Én meg megyek. Meg szoktam ölelni, és puszit is adok neki. Anya szerint inkább kislányoknak adjak puszit, de hát apa megmondta, hogy a a lányok furák, így inkább adok a barátomnak. Tolni is szoktam a barátomat. Anya szerint azt nem szereti, mert vadul tolom, de én csak sihuhu. Ő meg sokszor megmutatja, mit kell csinálni. Anya azt mondta, hogy ő találja ki, hogyan kell csintalankodni, és én meg csintalankodok. Én örülök neki, hogy ötleteket ad, bár anya szerint csintalankodásban egyedül is elég sok ötletem van. Ahelyett, hogy örülne, hogy tanulok a barátomtól.

Van másik barátom is, csak ő még annyira kicsi, hogy még nem is tud menni, így elég könnyű elkapnom. Anya azt mondta, hogy még picit nő, és akkor játszhatok vele is. Az nagyon jó lesz,remélem ő szereti majd, ha tolom, mert az a legjobb játék. Addig amíg még pici megmutatom neki, hogy miért érdemes járnia, hátha kedvet kap hozzá. Tudjátok mi a jó a járásban? Sokkal több mindent pakolhatok szét, így anya biztosan nem unatkozik. Remélem az ő anyája is örül, ha megtanítom csupa izgi dologra. Nem szeretném, azt se, hogy az ő anyája unatkozzon, mert nagyon kedves néni, és anyával sokat beszél

Vannak még más barátaim is, de őket nem sokat látom. Onnan tudom, hogy ők is a barátaim, mert anya az ő anyájukkal is a kakis pelusokról beszél. Most már legalább értem miért akarta anya, hogy legyek. Amíg nem voltam addig nem volt kakis pelus, és szegény nem tudott miről beszélni...

Anya mellett sosem lehet unatkozni, mindig cipel valahova. Egy ideje tornázni járunk. Van olyan torna, ahol anya tornázik. Ezt nagyon szeretem, mert végre békén hagy. Illetve azért nem teljesen, mert mindig figyeli, hogy mit csinálok. Mit csinálnék- mit csinálnék? Játszok a többi babával, de anya szerint nem jó gyitézni a pici babán? De miért nem? Még a barátommal szoktam játszani, róla majd mesélek külön is. Mindegy, de itt legalább nem kell nekem semmit csinálni.

Van a másik torna, ott anya azt akarja, hogy én csináljam a dolgokat. Már egy ideje járunk oda, a néni nagyon aranyos. Anya szerint én vagyok a kedvence, mert engem mindig nagyon magához ölel, a többieket meg nem. Még jó, hogy ezt csinálja, hiszen én vagyok a cuki Bobo, nem értem, miért kell ezen meglepődni. Annyira aranyos a néni, hogy már elég sok mindent megcsinálok. Anya nagyon örül neki, mert szerinte nagyon féltem az elején. Nem féltem, csak megnéztem, hogy biztosan minden gyerek, aki Ildi néni öléből indul futni, egyben marad-e. Mindenki egyben maradt, úgy tűnik Ildi néni tényleg nem eszik gyereket. Na, meg anya is ott maradt, és nem felejtett ott. Nem nagyon értem miért kell oda menni Ildi nénihez anyától, hogy utána anyához fussak, majd vissza Ildi nénihez, és a végén anyához. Ha nem csinálok semmit, akkor ugyanúgy anyánál vagyok a végén. Minek ezt bonyolítani? De nem csak futunk, hanem buborékot fújunk, én mindig viszek anyának, meg énekelünk, és közben furán dülöngélünk, meg lecsücsülünk, hogy utána felállhassunk, és csupa ilyen nagyon nem értem dolog. Vannak szédülős játékok is. Azokat nem szeretem, de Ildi néni szerint nagyon fontos, hogy csináljam. Csak tudnám minek. Anya nagyon örül, mert már nem sírok, ha betesznek szédültetni. Minek sírjak, attól csak jobban szédülök, és úgyse vesznek ki. Ildi néni azt mondta, hogy nem rossz nekem, mert látja a testemen, hogy az nem tiltakozik, csak nem szeretem. Én nem látok semmit magamon, ő vajon honnan látja? A szédülés végén Ildi néni mindig ad pecsétet a kezünkre. Utána nagyon kell vigyáznom, hogy a kézpancsinál le ne jöjjön. Ha nem szeretnék úgy pancsizni, akkor sose pancsiznék, mert úgy szeretem, nézegetni a kezemet olyankor...