Maszatolás

2015. február 28. 10:34 - szemroni81

Sziasztok,

Anya szekrényéből nagyon klassz dolgok kerültek elő. Maszatolosak, bár én bármivel tudok maszatloni, de ez sokkal izgibb. Anya azt mondta, hogy csak a papírt szabad festegetni, de gondoltam meglepem, és kiszíneztem a kanapét is meg a széket, a hideg hamitartót a földet és még egy-két apróságot. Nem tudom miért, de anya nem örült ennek és gyorsan eltüntette. Lehet, hogy nem sikerült elég szépre, úgyhogy majd újra megpróbálom. Anya nagyon szigorú, amikor maszatolok, nem mozdul mellőlem, nehogy megint a lakást dekoráljam, de figyelek, és ha elfordul máris meglepem. Csak nem nagyon akar elfordulni, de én kitartó vagyok. Van olyan maszatoló is, ami jó nedves és az ujjacskámmal tudok vele festeni. Festek én boldogan, még a hajam is kifestettem, aztán odamentem anyához és átöleltem. Utána nem tudom miért, de anyával együtt a pancsizó kádba kerültünk, pedig sose szoktam reggel pancsizni. Megmosta a hajam, pedig azt úgy utálom. Lehet, hogy nem jó színűre festettem? Ami viszont a legizgibb volt, hogy anya megengedte, hogy a hamit is megfessem tojással. Annyira örült ennek, hogy gyorsan elszaladtam, mert gondoltam, hogy a tojással festés jó, és a bútort is befestem, de anya nem engedte, és mielőtt odaértem volna elvette tőlem az ecsetet. Utána kivettem a mosogató masinából, de még mindig nem engedte. Hogyan járjak így a kedvébe, ha nem enged meg semmit?

Szólj hozzá!

Bátorság

2015. február 14. 13:39 - szemroni81

Sziasztok,

Én nem tudom mi az a bátorság, de anya szerint amikor a bátorságot osztották, akkor féltem beállni a sorba. Milyen sorba? Én nem szeretek sorba állni, kivéve ha lehet közben pakolni, de azt meg anya nem szereti. Szóval biztosan nem volt mit rámolni, és azért nem vettem bátorságot. Nekem nem is kell az, bár anya szerint nagyon félős vagyok. Nem tudom hogy kell lenni egészősnek, de nekem elég a fél is, mert még kicsi vagyok. Akkor mondta anya, hogy nem vettem bátorságot, amikor megláttam egy anya szerint kedves bácsit, és el kezdtem sírni. Néniktől is szoktam sírni, de van, hogy csak elbújok anya lába mögé, olyankor senki nem lát, és anya amúgy is megvéd. Amikor apa hapcizik akkor üvöltök, nem tudom apának miért kell engem ijesztegetnie. Olyankor mindig anyához futok, de ő meg mindig nevet és mondja, hogy apa csak hapcizik, és ne féljek, de mi lenne, ha inkább apa nem hapcizna, és akkor nem félnék. Anya is szokott hapcizni, de az vicces, csak apa hapcija nem az. Múltkor voltunk egy játszóhelyen is, ahol nagyon megijesztettek megint. Anya azt mondta, hogy csak maszkot vettek fel a gyerekek, mert farsang lesz, de én nem szeretem a maszkot, mert nagyon rémisztő. Olyan is volt, hogy csúsztam a csúszdán, és jött egy nagyon félelmetes kisbaba, aki anya szerint nagyon cuki volt, meg akart simogatni, és én hirtelen fölszaladtam a csúszdán. Illetve csak félig, mert elestem és visszacsúsztam, és akkor már nagyon hangosan reklamáltam, és újra fölmentem, de újra visszaestem. Anya meg a csúszda tetején volt, és mondta nem tud lejönni hozzám, mert akkor elsodorna. Szerencsére még is lejött és megmutatta, hogy a baba - aki nálam állítólag kisebb is-mégsem olyan rémisztő, pedig de. Anya még azért is mondja, hogy félős vagyok, mert nem engedtem meg, hogy tornán másik néni is fogja a kezem, amikor körbe mentünk, de én csak anya kezét szeretem fogni, mert a másik néninek egy másik baba mondja, hogy anya, és félek, hogy utána már a másik néni lesz nekem is az anya, de én nekem csak anya kell, az igazi. Mindenesetre anya azt mondta, jó lenne, ha kicsit bátrabb lennék, így legközelebb a boltban veszünk bátorságot, de csak akkor ha pakolhatok sorba állás közben...

Szólj hozzá!

Fúúújjjjj

2015. február 02. 19:51 - szemroni81

Sziasztok,

Anya minden nap kenyeret vagy zsömle hamit süt, amit én nagyon szeretek. Segíteni is szoktam neki, amit meg szerintem ő szeret nagyon. Bár azt mondja, nem a földre kell szórni a lisztet, pedig de, mert én csak ott érem el, és másképp hogyan segítsek? Miután eleget lisztezett, akkor megy a hami a forró dobozba. Mindig mondja anya, hogy ne menjek oda, mert forró. Nem tudom miért baj ha forró, jól megfújom, úgy mint a hamit, és akkor nem lesz már forró. Múltkor fújtam is, bár nem a dobozt, mert az magasan van hanem a másik melegítőt, azt, ami a szobát fűti. Amikor a tányérkámba kapok forró hamit, akkor anya mindig mondja, hogy fújjam meg, és én jól meg is fújom, és utána megy a pocakomba. Anya viszont egyre többször mondja, hogy fúúúj, és nem mindig értem, miért mondja. Múltkor valami nagyon érdekeset találtam az utcán, és gondoltam megkóstolom, de anya azt mondta fúúúj az nem ennivaló, és akkor én fújtam, pedig nem is volt forró, sőt nagyon hideg volt. Lehet, hogy azért kellett fújnom, hogy ne fázzon? Valahogy így sem értem, mert otthon nincs hideg, és amikor a gyurmát akartam megkóstolni, arra is azt mondta anya, hogy fúúúj, ne egyem meg. Rendben van, értettem, fújtam, de ha már megfújtam, miért ne ehetném meg, hiszen már nem forró....

Szólj hozzá!