Sziasztok,

Anya szerint már nagy fiú vagyok, 21 hónapos, és ezért itt az ideje, hogy idegen nyelveket tanuljak. Nem nagyon értem miért, de benne vagyok a mókában. Már tudok kutyául- aaaaa, cicául- mi, halacskául- pa-pa pa, lovacskául- kla-kla-kla,  malackául- of-of, és bociul-hm, sőt ninoautóul is- ni. Anya szerint nagyon ügyes vagyok, de szerintem is. Úgy tűnik, csak én vagyok ilyen ügyes, mert anya mindig elfelejti, hogy mit mond a kutyus, és tőlem kérdezi. Még szerencse, hogy én ilyen türelmes vagyok. Azért remélem hamarosan ő is megtanulja, mert nem mindig van kedvem naponta sokszor elmondani ugyanazt, de mivel anyát szeretem- csak ő ad nekem cicit-, így neki segítek. Így legalább séta közben nemcsak anyával tudok beszélni, hanem a kutyusokkal is, és azt legalább anya nem érti. Otthon gyitézni szeretek a legjobban, főleg anya hátán vagy apa fején. Hoztak nekem egy gyitebocit, de azért inkább anyáékat választom. Ennek nem örülnek mindig, azt mondták azért jött a gyiteboci, hogy rajta gyitézzek. Nekem mindegy miért jött, felőlem mehet is, nem én hívtam....