Azt tudjátok, hogy imádok bobokocsizni. Anya tologat, én meg csak nézelődök, no meg persze aludni is csak bobokocsiban szeretek igazán. Mióta viszont járok, van, hogy a bobokocsi alszik, és nem jön velünk sétálni. Nagyon izgalmas azért, mert végre oda megyek, ahova szeretnék, azt nézek meg, amit szeretnék. Persze ez sokkal fárasztóbb, mint a bobokocsizás, és aludni sem tudok, de nagyon jó, hogy az történik, amit én akarok. Éppen ideje volt. Vagyis azért nem teljesen az, mert anya itt is mondja, hogy ne menjek oda, ahol az autók gurulnak. Pedig az autók a legizgibbek, de úgy tűnik anyát sehogy sem tudom meggyőzni, hogy én is az autókkal akarok sétálni. Már mindent bevetettem, de semmi nem működött. Anya szerint hisztiztem, pedig azt se tudom mi az a hiszti. Biztosan az, ha nem az történik, amit anya akar. De akkor miért én hisztizek. Inkább ő hisztizik. Nem tudom miért ilyen anya, biztosan ezzel akarja mutatni, hogy ő a nagy én meg a pici. Mindegy, azért jó a séta, mert tudok leveleket szedni, meg bekukucskálni a kerítésen, és annyi sok mindent, hogy el se tudom mondani. Sőt legalább nem akkor visz tovább anya, amikor épp a legizgibb dolgot nézegetem. Voltunk egy nagy kertben is, ahol nagy mozgó szőrmókok voltak. Volt például egy telefánk, aminek hosszú nózija van. Anya azt mondta rá elefánt, de biztosan rosszul hallottam,mert annak semmi értelme. Inkább telefánk, mert nagy volt, és tele ette magát fánkkal. Ott is sétáltam, és ott még a bobokocsit is én toltam. Úgy tűnik, lassan minden meló rám szakad. Azért nagyon tetszik, hogy végre már olyan nagyfiú vagyok, hogy már nem csak a lakásban járkálhatok, hanem mindenhol....
Óra
Annyi minden tört
ént velem mostanában, hogy el is felejtettem mesélni nektek az óra dilijéről. Nem olyan rég anya azt mondta, hogy óraátállítás van. Gondoltam valahogy átállítjuk máshova az órát, és majd segítek is, mert rendezkedni imádok. Hiába leselkedtem nem történt semmi áthelyezés. Valami azért mégis furcsa volt, mert már nagyon álmos voltam, amikor vacsit kaptam. Annyira álmos, hogy hami közben el is aludtam. Másnap ugyanez történt. Anya azt mondta, hogy egy órával később mehetek aludni. Ezt nem értem, mi a jó abban, ha hami közben alszom el. Mert mennék én később aludni, de mit csináljak, ha a szemem lecsukódik. Talán az álommanóval kéne ezt előbb megbeszélni, mielőtt ilyeneket kitalálnak. Az, hogy később vacsiztam az nem zavart, hiszen hamizni egész nap tudok, de a szundizásom miért nem volt jó úgy, mint eddig? Szóval óra átállítás ide vagy oda, én akkor alszom, amikor akarok, de azért vacsi közben jobban szeretek hamizni, mint aludni, így inkább a vacsi maradjon vacsi, a szundi pedig szundi, az óra meg ne álljon máshova....
Sós szoba
Sziasztok,
végre megint tudok írni Nektek, és mesélni anya legújabb bolondságáról. Mondjátok már meg nekem, hogy tud ennyi mindent kitalálni? A mostani úgy kezdődött, hogy megint a hangos nózibántó gépet vette elő, mert azt mondta náthás vagyok. Aztán kitalálta, hogy elmegyünk egy helyre, ahol meggyógyulok. Gondoltam, majd a szurkáló nénihez megyünk, amiből soha n
em sül ki semmi jó, de ezúttal valami furcsa játszóhelyre mentünk, és nem a szurkapiszka nénihez. Amikor beléptünk alig láttam, mert fehér volt minden. Én egyből köhögtem, aminek anya nagyon örült. Eddig úgy tudtam, hogy a köhögés valami egészségtelenség, erre anya örül annak, hogy nem vagyok egész? Más furcsaság is volt a szobában. Volt nagyon sok játék, de mindegyik nagyon sós volt. Anya mondta, hogy ne nyalogassam, de azt mond amit akar, ha én kóstolgatni szeretnék. Főleg, ha ilyen érthetetlen dolgok vannak. Még a fal is sós volt. Nálunk otthon festék van a falon, de anya szerint a só az kevés pénzbe kerül, így biztosan nagyon szegény hely ez, ahol emiatt sót raktak a falra festék helyett. Szólok anyának, hogy én a csokit jobban szeretem, így inkább azt tegyünk otthon a falra és a játékokra. Anya most minden nap erre a sós helyre visz engem, de nekem nem tetszik, hogy köhögve kell játszanom, így inkább a kijárat felé tartottam, de hiába. Valami kiképzés lehet ez? Persze azért így is tudok autót tologatni, és kinyomni más gyerekek szemét, de köhögés nélkül azért sokkal jobb játszani. Remélem hamarosan rájön erre anya is, vagy véget ér az újabb kísérlet, mert én embergyerek vagyok, nem kísérleti nyúl gyerek.
Kanalazás
Segííítség, anya biztosan megint a pötyögő gépét olvasgatta vagy valamelyik okos barátnőjével beszélgetett, mert elromlott rajta a kanalazó funkció. Egyik reggel kimérte a joghurtomat, és hozta a kanalat - ahogy mindig is szokta -, de itt a program megakadt. A kanalat a kezembe nyomta üresen, és mondta, egyek egyedül. Hiába nyitogattam a számat, és mondtam, hogy hamm, anya nem működött. Olyan már volt korábban, hogy rátette a hamit a kanálra, és akkor megfogtam a kezecskémmel és úgy ettem, mert számat megtalálom mindig - még jó. De mit csináljak egy üres kanállal. Én a cuki Bobo, aki mindig az éhhaláltól retteg, akinek mindenki hamit ad az utcán is - látva az aggodalmamat - egyek üres kanalat? Mivel láttam, hogy nincs más választásom, a pocimat meg meg kellett tölteni, hát megpróbáltam. Hiába kanalaztam ki az egész tálat, mégis olyan volt, mintha semmit sem ettem volt. A végén már a kezecskémmel segítettem, és így végre ettem is valamit. Anya szerint nem jó ötlet joghurtot kézzel enni, de másképp az ember csak az üres kanalat nyalogatja. Mi ebben a jó?
Biztonság
Sziasztok, anyára rájött megint valami dili. Azt gondolja ön- és közveszélyes vagyok, ezért minden izgalmas dolgot elrejt előlem. Kezdődött azzal, hogy furcsa csatot rakott a hideg szekrényre, mert nem tetszett neki, hogy nyitogattam az ajtaját. Azt mondta a hamiknak nem jó, ha meleg megy rájuk. Szerintem meg jó, mert biztosan nagyon fáznak odabent, és különben is a pocakomba is melegen 
szeretnek jönni. Mindenesetre másnapra elrontotta ezt a mókámat, mert a csatot nem tudom kinyitni. Ilyen csatot már rakott máshova is, de azt úgy látom megbánta. Azért rakta, hogy ne tudjam kinyitni az éjjeliszekrényüket, de ott a csattal összebarátkoztam, és az megengedi, hogy kinyissam. Anyának viszont ez macerásabbá vált, így legalább valami mókám nekem is van, mert magamban mindig kuncogok, hogy milyen jól kiszúrt magával.
Azt mondta a következő csatos hely a WC lesz, mert nem szereti azt sem, ha ott mosakszom. Én azt hittem eddig, hogy a pancsizás fontos és jó.
Más merénylete is volt ellenem, mióta stabilan állok már nagyon jól elérek mindent. Illetve elérnék, mert anya a legérdekesebb dolgokat olyan messze rakja, hogy mégse foghassam meg. Persze anélkül, hogy látnám is nyúlok oda, ahova érek, és jön, ami jön, majd megnézem a földön. Anya azt hiszem ezt nem akarta, mert azt szereti, ha a tányér egyben marad. Pedig így lehetne mondjuk sok kicsi babatányérja. Múltkor azért sikerült megkaparintanom a nagy fekete lapot, amit a melegítőbe tesz. Nagyon fincsi volt rajta és nem tudom ezt miért dugdosta előlem. Még mást is kitaláltam, ha beállok a szekrény ládájába, akkor picit magasabbra érek, de ezt sem hagyta anya, mert minden jó ötletemet megtilt.
Azt tudjátok, hogy malacnózik - bár anya valami konnektornak hívja, csak annak semmi értelme - vannak a lakásban mindenhol, és láttam rajta lyukakat, amin a levegőt vették, de anya valamit tett beléjük, és most nem tudom hol veszik a levegőt. Anya nem engedi azt sem, hogy a közelükbe menjek, mert szerinte veszélyes hozzányúlni, mert megráz az áram. Én is szoktam rázni a csörgőm, mégse veszélyes, szóval megint anya biztosan csak velem akart kiszúrni.
Azért apával is van gond. Vele a pancsizóban szoktam lenni, és ott a falból jön a vizelő. Apa nem engedi, hogy játsszak vele, mert a csavargatástól hol forró, hol hideg vizet köp, és az szerinte veszélyes. Úgy érzem, teljesen korlátoznak azért, hogy biztonságban legyek, de a biztonság nagyon uncsi....
Anya a földön
Azt jól tudjátok, hogy anya és én egész nap együtt vagyunk. Én játszom, anya meg segít ebben. Például én lepakolom a papírokat vagy bármit, amit már elérek, anya meg a nyomomban van és újra összeszedi. Ez nagyon jó móka, szerintem ő is élvezi. Micsoda szerencse, hogy amióta állok, sokkal több mindent tudok rámolni. Anya kicsit lassabb nálam, szóval nem árt neki még a gyakorlás. Nem értem, hogy amit én pikk-pakk a földre varázsolok, azt neki miért tart olyan soká visszatenni. Nem baj, rajtam nem múlik, addig csináljuk, míg ő is olyan fürge lesz mint én. Nem is tudom, mihez kezdene nélkülem.Más hibája is van anyának. Van olyan, hogy leül a földre. Ezt tudjátok mit jelent, teljesen egyértelmű. Nem is tudom elmondjam-e, mikor ez biztosan mindenkinek világos. Na jó, majdnem mindenkinek. Már megint anyával van a gond, ő ugyanis nem tudja. Ha anya lent ül a földön az egyenlő azzal, hogy folyamatos kiszolgálás, már ami az ételt illeti. Anya azt mondja, hogy ő labdázni, könyvet lapozni és más dolgokat játszani ül le, és eszébe sem jut, hogy én nem viccből próbálom levenni a ruháját. Tán azt hiszi, hogy pelust akarok cserélni neki? Köszi, abban semmi jó nincs, és nem érdekel. Már az is zavar, hogy miért magamat kell kiszolgálni, ha egy kis tejcit szeretnék, de az, hogy anya szerint nem akarhatok folyton enni, már jogossá teszi a reklamálást. Ugye szerintetek is? Valaki magyarázza el anyának, ha nem venne fel folyton takaró rétegeket, akkor sokkal egyszerűbb lenne, mert miközben mondjuk könyveket nézegetne, akkor is egy-két kortyot nasizhatnék.
Egyébként ezt leszámítva, anya muris dolgokat csinál a földön. A hamizóból hozott egy lábost, aminek ugyan nincsen lába, de mégis így hívja. Biztosan rosszul tudja a nevét, mert füle van szóval inkább fülest hozott, és megmutatta milyen hangosan lehet ütögetni hozzá a dolgokat. Azt mondta, ha ezt játszom, akkor imádni fognak engem a szomszédok. Szerintem engem így is imádnak, szóval hagyom, hogy anya játsszon. Ő nagyon jól ütöget, mert nagyon nagy szeretetet akar a szomszédoktól. Labdázni is szoktunk, azt nagyon szeretem. A huncut labda mindig elgurul, de a végén mégis elkapom. Tornyot is épít nekem anya, és azt mondja mindig, hogy várjam meg amíg kész, és akkor romboljam le. Várni ugyan nem szeretek, de ezt mégis megvárom, aztán rontom-bontom.
Amúgy tudjátok, miért került anya le a földre, mert ha nem ott van, akkor addig harapom a lábát, amíg le nem csücsül. Azt mondja, hogy az fáj neki, de nekem is fáj, ha nincs lent a szórakoztató hamiforrás, hiszen semmi más dolga nincs, csak ez...
Egyébként ezt leszámítva, anya muris dolgokat csinál a földön. A hamizóból hozott egy lábost, aminek ugyan nincsen lába, de mégis így hívja. Biztosan rosszul tudja a nevét, mert füle van szóval inkább fülest hozott, és megmutatta milyen hangosan lehet ütögetni hozzá a dolgokat. Azt mondta, ha ezt játszom, akkor imádni fognak engem a szomszédok. Szerintem engem így is imádnak, szóval hagyom, hogy anya játsszon. Ő nagyon jól ütöget, mert nagyon nagy szeretetet akar a szomszédoktól. Labdázni is szoktunk, azt nagyon szeretem. A huncut labda mindig elgurul, de a végén mégis elkapom. Tornyot is épít nekem anya, és azt mondja mindig, hogy várjam meg amíg kész, és akkor romboljam le. Várni ugyan nem szeretek, de ezt mégis megvárom, aztán rontom-bontom.Amúgy tudjátok, miért került anya le a földre, mert ha nem ott van, akkor addig harapom a lábát, amíg le nem csücsül. Azt mondja, hogy az fáj neki, de nekem is fáj, ha nincs lent a szórakoztató hamiforrás, hiszen semmi más dolga nincs, csak ez...
Családi nap
Apa nagyon jó programot talált ki hétvégére: családi napot. Nem igazán értettem, mert nálunk majdnem mindig családi nap van amikor együtt a család. Persze mondjuk nagyiék is a család, és az ritkábban van, hogy ők is velünk vannak. Most viszont nagyon sokan voltunk, úgy tűnik apának nagy a családja. Nagyiékat hiába kerestem, ők nem voltak sehol. Viszont anyáékon kívül szinte senkit nem ismertem, csak egy-két embert láttam apa dolgozójában. Lehet félreértettem valamit és mégsem családi nap volt? Vagy apa a családjával dolgozik? Mindegy, igazából nem is olyan fontos, mert én nagyon jól éreztem magam. Mindenkin hangosan nevettem, ami persze tetszett nekik. Nem értették min kacagok, de ez egyszerű: rajtuk. Azt hiszem a cukisági versenyt én nyertem, mert még a főnöknek is én lettem a kedvence. Mondjuk én azt hittem, hogy apa főnöke anya. Anya főnöke meg én vagyok. Remélem apa örül, hogy ilyen jól viselkedtem, mert bár én tényleg mindig cuki vagyok, de most még annál is cukibb voltam. Anyáékat még játszani is engedtem. Például anya úgy ugrált egy asztal körül valami kicsi palacsintasütő-szerűséggel, hogy én a hátán voltam. Egy pici golyót ütögettek. Elég uncsi volt, így akkor inkább töltő üzemmódba helyeztem magam. Aztán meg eltűnt anya és apa is, de nem baj, mert így jó sokan ugráltak körülöttem, amit én ugye nagyon szeretek. Még fémdobozos valamit is kaptam, amit anya soha nem ad. Ha otthon is ez lenne, tuti semmi panasz nem lenne rám. Bár szerintem így sincs, mert aki cuki, az mindig cuki. Anya szerint csak a szerénységem nagyobb a cukiságomnál, de én nem tudom mi az a szerénység. Mindegy, akkor én vagyok a legszerényebb és legcukibb Bobo a világon.Szépség
Anya megint izgalmas programot talált ki. Szépségboltban voltunk. Valami olyan hely, ahol szépséget vesznek. Képzeljétek, először velem kezdték, amit nem értettem, mert hát én gyönyörű vagyok. Elterelték a figyelmem, és levágták a hajam, mert mindenki kislánynak nézett. Legalább már tudom mi az a kisfiú és mi a kislány. Én ezek szerint kislány voltam és most kisfiú lettem. Nem tudom miért nem volt jó anyának a kislány, de nekem mindegy, majd lehet, hogy lehetek még kislány. Mindenesetre most még gyönyörűbb vagyok, de ezt biztosan mindenki tudja. Aztán anya jött, belőle is kisfiú lett, mert neki is a fején lévő szőrt vágták le. Most akkor a családban mindenki kisfiú, mert apának mindig is rövid volt a fején lévő szőr, biztosan ő nem szeret egyáltalán kislány lenni. Utána volt még valami, amit aztán nagyon nem értek. Anya engedte egy néninek, hogy az arcát bántsa, pedig láttam anyán, hogy ez fáj neki. Bezzeg, ha én karmolom vagy harapom, nekem sosem engedi meg, szóval nem tudom, hogy a nénit miért szereti jobban, hogy neki még azt is szabad, amit nekem nem. Azért anyának szurkoltam, de segítettem a néninek is, mert megmutattam, hogy kell megcsavarni anya nóziját. Az is lehet persze, hogy fél tőle és azért, így úgy tűnik nekem is félelmetesebbnek kell lennem...Az a baj....
Sziasztok, tudjátok mivel vagyok újabban elfoglalva? Ácsorgok, és nagyon jó móka, mert így sokkal több mindent látok. Persze anyáéknak semmi sem jó, apa például a kádban folyton le akar ültetni, pedig én kádban is gyakorolni szeretnék, de fél, hogy elcsúszom és beverem a buksim. A buksim mindenhol beverem, és nem hiszem, hogy az nekik fáj. Kezdek rájönni, hogy nekik semmi sem jó. Amíg nem álltam az volt a baj, most, hogy gyakorlom az állást, az a baj. Mászni persze nem mászok, és az is baj, de mindegy, mert ha meg majd mászok az lesz a baj. De ezért közben dicsérnek, hogy ügyes vagyok, no de ezt eddig is tudtam. Anyának az meg külön tetszik, amikor a lábainál térdepelek, mondta is apának, hogy ő is csinálja ezt, de apa erre nem hajlandó. Pedig, én nagyon szeretem, mert ha még reklamálok is hozzá, akkor anya fölvesz. Apa biztosan nem szeretné, hogy anya fölvegye, pedig lehet ő is kapna tejcit, ha elég hangosan követelné. Na és persze még mi a baj? Hát az, hogy nem azzal játszom, amit ők kitaláltak. Nem igaz, hogy még a játszásomba is bele akarnak szólni. Ha nekem az az érdekes, hogy csörgőzők, akkor csörgőzők, és nem érdekel, hogy hogyan kell bedobni a kis kockát, meg nem tudom milyen formát a lyukon. Ha az szerintük annyira érdekes, akkor játszanak vele ők. Bezzeg, ami engem érdekel, az tilos. Van egy szekrény a hamizóban, csupa színes flakon, és anya még a közelébe sem enged, pedig szívesen megkóstolnám őket.
Egyéves
Egyéves lettem, és ez azt jelenti, hogy ehetek tortát. Legalábbis eddig úgy tűnik. Remélem ezentúl gyakran leszek egyéves. Először a nyaralásban voltam az, és kaptam egy egész tortaszeletet. Anya persze kattintgatott, mert szerinte nagyon muris, ahogy szétkenve betömöm a tortát. A szétkenés tényleg nagyon jó, kár hogy a falat nem érem el. Szóval nagyon ízlett az első tortám, amit valaki - nem anyáék - vett nekem. Amikor befejeztem a hamizást, anyáék is megkóstolták, és egyszerre nevettek és sírtak. Azt mondták alkohol íze van, és ezt nem kellett volna megennem, mert nekem nem való, és ők nem is ették meg, mert nekik nagyon alkoholos volt. Még szerencse, hogy nekem nincs bajom az alkohollal, és végülis én lettem egyéves nem más. Anya azért aggódott, de nem értem miért. Amúgy apa szerint nem igazi alkohol volt, csak az íze volt olyan. Nekem mindegy, remélem máskor is kapok ilyent. Aztán újra egyéves lettem, de akkor csak fánkot kaptam, mert anya azt mondta, nem akar mindig tortát adni. De ha nem kapok tortát, akkor hogy vagyok egyéves? Torta helyett valami játékot kaptam, de csak anya tud vele játszani. Nem baj, mert úgysem érek rá ilyenekre, mert most épp az ácsorgást gyakorlom állandóan. Aztán megint egyéves lettem és ez volt a legjobb, mert eljöttek nagyiék is, és én egy egész tortát kaptam és ajándékot is. Az egész tortával csak az volt a gond, hogy nem tudtam megfogni, így persze üvöltöttem, hogy adjanak már valami megfogható darabot, és azt végre ehettem. Gondolom megint azt akarták, hogy szétkenjem, de én a pocakomba menet szeretem csak szétkenni, meg amikor végeztem, akkor jól ledobni, én igazán megbecsülöm a hamit. Anyáék valami hideget ettek helyette, abból én csak nagyon picit kaptam, de nem baj, mert ott volt az egész torta. Vicces volt, mert a kertben voltunk, és lett ott egy fürdőkádam, csak ez sokkal jobb, mint a pancsiszobás, mert ebből ki tudok mászni egyedül is. A pancsiszobában még azt sem engedik, hogy felálljak. Alig várom már, hogy újra egyéves legyek.