Tudjátok, mióta megszülettem sokan jönnek látogatóba. Anyu mindig mondja, hogy ne hozzanak ajándékot, de persze mindig kapok valami játékot. Azt nem értem, hogy anyu miért mondja, hogy ne hozzanak, mert én nagyon örülök az új játékaimnak, és nem anyunak hozzák, hanem nekem. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt anya is tudja, mert mindig ő kezd el játszani a dolgokkal. Most is kaptam egy nagyon jó plüss kockát, amibe be kell tenni különböző formájú plüss alakzatokat.  Valamelyik csipog, egy másik zörög, a harmadik csörög, és mindegyik más színű. Amint megkaptam, anya elkezdett játszani vele, aztán apa elvette tőle és ő játszott, és senkit nem érdekelt, hogy én is ott vagyok, és tulajdonképpen én kaptam. Viszont hagyom őket, hadd szórakozzanak. Nagyon ügyesek, mert egyből rájönnek mit hogyan kell csinálni. Biztos nagyon nagy emberek, hogy ennyire okosak. Én sajnos még nem tudom, hogy kell ezeket csinálni.

Ha már a játékokról beszélek, akkor el kell mondanom, hogy anya továbbra sem hagy békén a hasalással. Újabban azt csinálja, hogy a kedvenc zenélő játékomat csak akkor mutatja meg, ha hasalok. Viszont már néha hajlandó vagyok erre, de csak a játék kedvéért egy-egy percig.

Mindjárt négy hónapos leszek és most a fogzásom vagy nem fogzásom foglalkoztatja leginkább anyát. Úgy tűnik, elirigyelte, hogy folyton a szájacskámba nyúlkálok, és ő is állandóan ezt csinálja. Csak nem értem, miért az enyémbe, és miért nem a sajátjába. Tegnap megállapította, hogy éles az ínyem - nagyon remélem, hogy nem a konyhakést szeretné leváltani. Valamivel kenegeti is, de én mindig megpróbálom lenyalni, mielőtt az ínyemhez érne, és így csak harmadjára sikerül neki bekenni. Valamivel hadd szórakozzak már én is. Amúgy nem túl vidám dolog ez a fog növesztés, nagyon tud fájni, és akkor keservesen sírok. Viszont anya legalább kézbe vesz ilyenkor. Azt hiszem, sokáig fogom húzni ezt, mert csak így kerülhetek kézbe. Anya nagyon sajnál, így azt is megengedi, hogy rajta aludjak, csak ezt apának nem árulhatom el. Én tudok titkot tartani, de Ti se mondjátok el neki. Apa szerint anya elkényeztet, de szerintem nekem ez jár. Ők azt csinálnak, amit akarnak, én viszont még pici vagyok, és rájuk vagyok utalva. Ha kézben vagyok, legalább biztosan nem maradok ki a fontos dolgokból. Mostanában éjjel is sokszor szólok anyának. Ő a fogamra fogja, hogy óránként kelek, én meg ráhagyom - a lényeg, hogy olyankor odajön, megetet és babusgat.

Egyébként szeptember 29-én - legalábbis anya azt mondta, hogy akkor- alkar támaszt csináltam. Azóta legalább anya kevésbé nyúz a hason fekvéssel. Többször tesz hasra rövid időre, így legalább nem fáradok el.