Puszi

2014. december 03. 06:41 - szemroni81

Sziasztok,

mondjátok el nekem, hogy a felnőttek miért tudnak úgy rajongani a nyálas dolgokért. Anyának a puszi a mániája, és amióta adtam neki, azóta folyton ezt kunyizik. Mondjuk hiába, mert úgy látom ezt még sokszor kell bevetnem szülőneveléskor, és nem szeretném, hogy elfogyjon. Azért néha megszánom, és jó nagyra nyitom a számat és jól összenyálazom, hogy biztosan tetszen neki. Anya ilyenkor teljesen elolvad, látom már, hogy ez jobb, mint a csoki. Viszont ki mondta, hogy cserébe én is kérek? A járásnak az az előnye, hogy el tudok menekülni előle. Anya szerint neki jogai vannak, és annyi puszit ad, amennyit akar, de jogaim csak nekem vannak, csak anya ezt folyton elfelejti. Én nem kérek folyton puszit a pihe-puha pici pufók pofimra. A popsimra sem, köszi, bár oda azért ritkábban ad. Majd egyszer jól meglepem közben, csak még nem tudom hogyan működik a popsi parancsra. Biztos örülni fog a meglepetésnek, bár úgy látom mégsem rajong minden nyálas dologért. Mert szerintem a puszinál jobb az alig megrágott hamim, így inkább azzal kedveskedek anyának, de azt nem kéri, pedig azt mondta, válogatni nem szabad. Mondom, hogy még sokat kell nevelni, mert ha nem szabad válogatni, akkor igenis egye meg a nagyon fincsi hamit, amit adok neki, és gondosan előrágok, hogy ne kelljen azzal fáradnia. Ha ez nem jó neki, akkor mi? Ti kértek?

Szólj hozzá!

Séta

2014. november 17. 15:45 - szemroni81

20141115_135027_kicsi.jpgAzt tudjátok, hogy imádok bobokocsizni. Anya tologat, én meg csak nézelődök, no meg persze aludni is csak bobokocsiban szeretek igazán. Mióta viszont járok, van, hogy a bobokocsi alszik, és nem jön velünk sétálni. Nagyon izgalmas azért, mert végre oda megyek, ahova szeretnék, azt nézek meg, amit szeretnék. Persze ez sokkal fárasztóbb, mint a bobokocsizás, és aludni sem tudok, de nagyon jó, hogy az történik, amit én akarok. Éppen ideje volt. Vagyis azért nem teljesen az, mert anya itt is mondja, hogy ne menjek oda, ahol az autók gurulnak. Pedig az autók a legizgibbek, de úgy tűnik anyát sehogy sem tudom meggyőzni, hogy én is az autókkal akarok sétálni. Már mindent bevetettem, de semmi nem működött. Anya szerint hisztiztem, pedig azt se tudom mi az a hiszti. Biztosan az, ha nem az történik, amit anya akar. De akkor miért én hisztizek. Inkább ő hisztizik. Nem tudom miért ilyen anya, biztosan ezzel akarja mutatni, hogy ő a nagy én meg a pici. Mindegy, azért jó a séta, mert tudok leveleket szedni, meg bekukucskálni a kerítésen, és annyi sok mindent, hogy el se tudom mondani. Sőt legalább nem akkor visz tovább anya, amikor épp a legizgibb dolgot nézegetem. Voltunk egy nagy kertben is, ahol nagy mozgó szőrmókok voltak. Volt például egy telefánk, aminek hosszú nózija  van. Anya azt mondta rá elefánt, de biztosan rosszul hallottam,mert annak semmi értelme. Inkább telefánk, mert nagy volt, és tele ette magát fánkkal. Ott is sétáltam, és ott még a bobokocsit is én toltam. Úgy tűnik, lassan minden meló rám szakad. Azért nagyon tetszik, hogy végre már olyan nagyfiú vagyok, hogy már nem csak a lakásban járkálhatok, hanem mindenhol....

Szólj hozzá!

Kanalazás

2014. október 31. 12:31 - szemroni81

_DSC9240-2.jpg

Segííítség, anya biztosan megint a pötyögő gépét olvasgatta vagy valamelyik okos barátnőjével beszélgetett, mert elromlott rajta a kanalazó funkció. Egyik reggel kimérte a joghurtomat, és hozta a kanalat - ahogy mindig is szokta -, de itt a program megakadt. A kanalat a kezembe nyomta üresen, és mondta, egyek egyedül. Hiába nyitogattam a számat, és mondtam, hogy hamm, anya nem működött. Olyan már volt korábban, hogy rátette a hamit a kanálra, és akkor megfogtam a kezecskémmel és úgy ettem, mert számat megtalálom mindig - még jó.  De mit csináljak egy üres kanállal. Én a cuki Bobo, aki mindig az éhhaláltól retteg, akinek mindenki hamit ad az utcán is - látva az aggodalmamat - egyek üres kanalat? Mivel láttam, hogy nincs más választásom, a pocimat meg meg kellett tölteni, hát megpróbáltam. Hiába kanalaztam ki az egész tálat, mégis olyan volt, mintha semmit sem ettem volt. A végén már a kezecskémmel segítettem, és így végre ettem is valamit. Anya szerint nem jó ötlet joghurtot kézzel enni, de másképp az ember csak az üres kanalat nyalogatja. Mi ebben a jó?

 

Szólj hozzá!

Játékok

2014. január 16. 09:56 - Norika81

Mint tudjátok, már 7 hónapos is elmúltam, és az élet egyre érdekesebb. A kommandózást nagyon szeretem, bár apa szerint meglőtt harcos vagyok, mert csak az egyik lábamat mozgatom. Miért mozgatnám mindkettőt, ha így is odaérek. Tartalékolnom kell az energiámat a játékra, a mozgás, csak a szükséges rossz, mert minden játékom máshol van, mint én. Nem is értem mi ebben a jó, hogy szét vannak szórva, eleve ki az aki szétszórta őket? Ráadásul most már vannak olyan játékaim, amik gurulni tudnak, úgy tűnik a játékok is ügyesednek, csak győzzem kivárni. De azt nem tudom, miért nekem kell oda gurulni hozzájuk, nekik ugyanannyi lenne. Apának is ezek a játékok tetszenek, és azt akarja, hogy én is ezekkel játsszak. Mi ebben a nagy szám? Gurulni én is tudok, biztosan tőlem lesték el. Mindenesetre apa kitartóan gurítja el a gömböt meg a négykerekűt, én meg csak azért megyek utánuk, mert ha szegény apa játszani akar, akkor nem fogom elrontani az örömét. Engem viszont sokkal jobban érdekelnek anya játékai. Rájöttem, ha kitartó vagyok, végül megkapom. Lett például egy saját flakonom. Mondjuk látom, hogy anyának lett helyette másik, de előbb-utóbb azt is megszerzem. No meg a zenélő dolgok is érdekesek. Zenélni ugyanis nem tudok, és anya hangját hallva, nem hiszem, hogy ebben fogok tündökölni. Bár én mindenben tündöklök. Például gyönyörű vagyok. Anya mindig meg is kérdezi, hogy nem mondták-e nekem, hogy a fiúknak nem szabad ilyen szépnek lenni. Bocs, azt hiszem nem szóltak erről, így nemcsak cuki, de gyönyörű is vagyok. Na és?
Szólj hozzá!

Indul a harc

2014. január 13. 17:20 - Norika81

Nem is meséltem még, hogy egy hete már kúszom is (nyilván, aki kúszik, az elfoglalt). Ez azért jó, mert így hamarabb eljutok az úticélomhoz. Néha azért megkérdezem, hogy minek, mert amint anya észreveszi, hogy nagy hévvel oda kommandózom mondjuk a földön lévő zöldséghez vagy a zsinórhoz, már rohan is oda, és vagy engem vagy a kinézett játékomat teszi odébb. Az egyik barátom (a pálma ) már el is költözött nagyiékhoz, mert anya szerint jobb helye lesz ott neki. Szerintem meg nagyon jóban lettünk volna, például első rántásra odaadta nekem az egyik levelét. Ha nem akarta volna, biztosan nem adja nekem. Egyébként anyáék telerakták a földet színes szőnyeggel, csak a legérdekesebb dolgok persze a szőnyegen kívül vannak, és akkor csodálkoznak, hogy én is inkább odamegyek. A fekete zsinór nagyon érdekel, de azt féltik a legjobban. Ma már pont odaértem,  anya szépen rám mosolygott és a zsinórt felemelte, mert szerinte a laptop madzagja nem játék. Szerintem meg el tudom dönteni, hogy mi játék. Játék az, amivel játszani lehet. Na egy ilyen kígyószerűség nagyon jó mókázásra ad lehetőséget. Aztán anya csodálkozott, hogy csúnyán néztem rá. Addig örüljön, amíg csak nézek, mert a hangom is ki tudom ereszteni, csak kihasználja, hogy megint köhögök, így tartalékolnom kell a hangszálaimat az igazán komoly problémákra. Jobb lesz felkészülnöm, mert azt hiszem a harc megkezdődött.
Szólj hozzá!

Dolgozó

2014. január 10. 18:17 - Norika81

Ma nagyon kalandos napom volt. Kiderült apa titka, mégpedig, hogy hova megy minden reggel. Anya is jött velünk, szerintem ő is nagyon kíváncsi volt. Engem annyira érdekelt, hogy útközben nem is tudtam aludni, bármennyire álmos voltam. Aztán véletlenül, amikor egy percig nem koncentráltam, elaludtam. Mire fölébredtem apa már nem volt sehol. Gondoltam jó kis kaland volt, csak én lemaradtam róla. Galád módon nem szóltak nekem. Pedig csak icipicit aludtam, épp csak annyit, hogy elég éber legyek utána. Mikor fölébredtem, egy hatalmas épületbe mentünk. Illetve én majdnem nem, mert a bobókocsim alig fért be az ajtón. Aztán nyertünk, remélem senki nem jön rá, hogy mi voltunk ott, mert nem tudom, hogy az ajtó milyen állapotba került. Gondoltam, biztosan találkozunk apával, de apa sehol sem volt. Viszont voltak ott muris nénik és bácsik, a legtöbbel már találkoztam. Azért ehhez jól meg kellett néznem őket, mert úgy hirtelen nem voltam benne biztos, hogy mindenkivel megbarátkoztam-e már. De aztán eszembe jutott a varázskocka, amit tőlük kaptam - erre már biztosan emlékszem, szóval gondoltam jófej leszek. A legviccesebb a két pasi volt, mit csináljak, ha a lányok nem tudnak olyan murisan kinézni. Anya szerint ez a jó, mert a muris kinézetű nénik nem tetszenének senkinek, csak nekem. Szerinte a néniknek szépnek kell lenni, nem murisnak, csak az nekem uncsi, de persze azt is mondja, hogy apa idétlen ízlését örököltem, emiatt tetszenek a furcsa emberek. Nem egészen értem ezt, mert, ha apának idétlen az ízlése, akkor vajon mit akar anyától. Lehet, hogy nem is tetszik neki? Nekem tetszik anya, mert olyan jól lehet harapni, és a két üveg is mókás az orrán. Egyébként a pasikon is a két üveg tetszett. Ha nagy leszek, nekem is lesz üveg a nózimon, csak szerintem még nem férne el rajta. Hiába próbálom anyáét megszerezni, hogy kipróbálhassam, nem engedi. Biztosan fél, hogy ha nekem adja, akkor apának már nem fog tetszeni, mert ugye apának is csak a muris kinézetű üveges emberek tetszenek. Nekem is, szóval nem is apa ízlésével van a gond, hanem anyáéval. Bár apa is tetszik nekem, mert vicces, hogy a fején csak foltokban van haj, vagyis anya ízlése sem rossz. De nagyon elkanyarodtam a lényegről. Szóval kiderült, hogy anya dolgozójában voltunk, és anya kollégái voltak a már korábbról megismert barátaim. Megmutatta anya, hogy hol voltam pocaklakó. Én azt hittem anya pocakjában, de biztos anya jobban tudja. Aztán még meglátogattam anya más kollégáit is - úgy tűnik csoportosulnak, de velük már sokszor találkoztam. Tőlük a játszószőnyeget kaptam. Nekik ajándékot is adtam, de inkább kidobták. Legközelebb nem adok nekik semmit, ha nem is értékelik. Nagyon lefárasztottak, így alig vártam, hogy végre újra befeküdhessek a bobókocsiba. Aztán nem emlékszem mi volt, mert kipihentem anya dolgozóját. Mikor felébredtem, végre találkoztam apával is. Ott inkább bácsik voltak, például a fényképező bácsi, aki a mikulásos képeket csinálta. De neki nem örültem, féltem megint órákig akar kattogtatni. Inkább csajoztam. Ők megengedték, hogy az asztalon forgolódjak. Aztán apa elkísért minket ebédelni és végre hazaindultunk. Persze nem hazamentünk, hanem az okmányirodába, mert anya időpontot kért, hogy csináltasson nekem útlevelet. Ez nem tudom milyen levél lehet, biztos olyan, amit útközben írnak. Ezek után már nemcsak otthonról tudok írni, hanem buszozás vagy kocsikázás közben is. Legalábbis szerintem, de nekem nem magyarázták el. Őszintén szólva, nem látom sok értelmét ennek az útlevélnek, mert itthonról jobban szeretek írni, de lehet, hogy  azért kell, mert ezentúl alig leszek itthon. Ki tudja, talán azért voltam a dolgozókban, mert munkába állok, csak mivel pici vagyok még, anyával vagy apával dolgozhatok. Már értem, miért kaptam múltkor adókártyát. Pici vagyok, de jól forog a kerék, és lassan mindenre rájövök magamtól. Szerintetek hol dolgozzak, anyánál vagy apánál? Egyáltalán mit jelent az, hogy dolgozni? Végülis apa dolgozójában megnézték, hogy miket tudok, a telefont nagyon ügyesen fölvettem és rágcsáltam, és a billentyűket is tudom püfölni. Ez igazán nem nehéz, és nem értem miért panaszkodnak annyit róla a nagyok, hogy milyen rossz és fárasztó dolgozni. A végén még kiderül, hogy csak sajnáltatni akarják magukat. Mindegy is, és úgy döntöttem, hogy apával megyek majd dolgozni, mert anyánál biztos eltévednék a nagy házikóban. Ráadásul apa dolgozója nagyon gazdag, mert a telefonon van zsinór is. Anyának is van telefonja, de arról lespórolták, és így nincs mit rágcsálni. Ha sokat dolgozok, és gazdag leszek, akkor az én telefonomon lesz a leghosszabb zsinór.
Szólj hozzá!

Hétköznapok már megint

2014. január 08. 17:16 - Norika81

Az év végi furcsaságokat követően úgy tűnik újra beléptünk a szürke hétköznapokba. Apa megint elmegy reggelente, és csak este jön haza, így kénytelen vagyok egész nap anyát nézni. Azért elvagyunk mi, de ez persze nem anyának, hanem nekem köszönhető, mert olyan jó fej vagyok, hogy nagyon sokat játszom egyedül. Azért szeretem, amikor anya megnevettet, de nem kell, hogy azt higgye, hogy nélküle nem vagyok meg. Én jobb fej vagyok nála, ezért is szeret engem jobban, mint magát, így nekem is jó a saját társaságom. Legalább én nem mondom azt, hogy ez nem Boboé, inkább ezzel játsszál, a szőnyegre gyere vissza stb. Sokkal megengedőbb vagyok, mint anya, pedig még anya se szól bele sok mindenbe. Szerintem főzni is jobban tudnék, mert van ami nagyon finom, mint például a barack banánnal, de néha olyanokat kotyvaszt össze anya, hogy bár megeszem, de morogva. Ő meg biztos azt gondolja milyen jó, mert elfelejti, hogy én folyton az éhhaláltól rettegek, ezért bármit megeszek. Előbb utóbb azért majd leköpöm, hátha abból jobban ért, mint a morgásból.
A hétköznapok onnan is felismerhetőek, hogy újra járunk ide-oda. A jóga már nem olyan izgi, mert amikor anya masszíroz, akkor nem tudom intézni a dolgom. Állandóan föltart engem. Az úszásba már beletörődtem, végül is olyan, mint mikor fürdök, csak sokkal veszélyesebb. Ráadásul már nemcsak a szemembe spriccel anya, hanem lenyom a víz alá. Azért nem kell félteni engem sem, mert én is lenyomtam ma őt. Illetve, amikor buborékot fújt nekem, így félig víz alá került, akkor megfogtam a fejét, és így kicsit nehezítettem a feljövetelét. Nagyon szeretem anyát, de nem kell azt hinnie, hogy mindent eltűrök, ha ő  így, én is így. Na, és a nap fénypontja mindig az este, amikor apa hazajön. Neki hangosan kurjongatok, amin persze anya jól megsértődik, de hát apa az apa. Anya viszont az apával való kapcsolatba is beleszól. Tegnap például megláttam apát és persze sikongtam örömömben. Apa a konyhában ült, de anya odajött hozzám. Gondoltam de jó, visz apához, mert amikor esznek, engem is mindig beültetnek a székembe (kínzás a köbön, nézhetem, ahogy finomságokat esznek, nekem meg nem adnak). Na persze nem apához vitt, pedig még a lábam is járt. Ment pelust cserélni, pedig szerintem apa szívesen evett volna úgy, hogy tele a pelusom. Legalább nem kell illóolaj.

 

Szólj hozzá!

Különös szilveszter

2014. január 03. 16:49 - Norika81

Eljött az év vége (állítólag), bár ez nem tudom mit jelent. Úgy tűnik ilyenkor minden más. Kezdődött a karácsonnyal, amikor behozták nekem a fenyőfát, mivel olyan jó vagyok, hogy mindent megtesznek a kedvemért. Az is fura, hogy apa egész nap otthon van, aminek persze nagyon örülök, mert folyton anyát nézni nem túl izgi. Aztán meg most ez a Szilveszter  móka. Anya már reggel mondta, hogy apával elmennek bulizni én meg addig nagyiékra fogok vigyázni. (Vagy lehet, hogy ők rám, de ez most részletkérdés.) A lényeg, hogy nélkülem akarnak menni bulizni. Nem értem, hogy én nem vagyok elég buli nekik? Úgy látszik erre az estére anya nagyon tudatosan előkészült, mert még a szokásosnál is jobban megtömött, és a tejet leginkább lefejte, pedig én is szeretek fejni, vagyis szopizni, de ha fejés kell anyának, akkor akár fejni is. Mivel én vagyok a cuki Bobo, szó nélkül néztem ezeket a tetteket. Amikor viszont anya fürdés közben apára bízott (legalább nem kellett mosdanom), és nagyon csini ruhában jött vissza, akkor már éreztem, hogy fele se tréfa. Ráadásul még a vizem is meleg volt, így igazán mindent elkövettek, hogy sérüljön a komfortérzetem. Szóval, amint befejeztük a fürdést és hajszárítást, ideje volt tennem valamit. Na mit tud egy ilyen kisember tenni, ha a szülei le akarják rázni? Sírni. Csak vicceltem, és bevettétek. A sírás nagyon jó, de vannak helyzetek, amikor nem segít, és mivel engem sem ejtettek (még) a fejemre, így tudtam, hogy valami másra lesz most szükség. Anya egész napi munkáját kellett elrontanom, mégpedig úgy, hogy a sok-sok hamit mind visszaküldöm. Sikerült is három tócsát csinálnom. Anya persze egyből megijedt, hogy elrontom a buliját és büntiből egy üvegcsövet dugott a popsimba. Kár, hogy már nem volt semmi bennem, mert olyan jól kiküldhettem volna egyenesen rá. Azt mondta, hőemelkedésem van. Nem tudom miért csodálkozott ezen a forró fürdő után. Itt jött viszont a bökkenő. Anyának van egy 24 órás szolgálatot teljesítő barátnője, aki védőnő. Elvileg engem kellene védenie, de mivel anya barátnője, így a rossz oldalra állt. Szóval most is vele konzultált anya, és fél óra múlva újra jött az üvegcső a popómba. Most már nem volt semmi, így anyáék azt mondták, hogy az egész csak a meleg és a túletetés miatt volt. Persze ez nem igaz, mert az egész azért volt, hogy együtt bulizzunk. Sajnos vesztettem. Mégis elmentek,és nekem kellett vigyáznom nagyiékra. Nem vigyáztam, kiszúrtam velük, inkább aludtam addig, míg meg nem éreztem, hogy anya hazajön. És hazajött, és remélem még egyszer nem akar nélkülem bulizni, mert még radikálisabban kell megakadályoznom. Pedig nem szeretnék emiatt tényleg beteg lenni.
Szólj hozzá!

Áááááááá

2014. január 01. 20:14 - Norika81

Mint tudjátok, néhány hete megismerkedtem a kanalas szopival. Megvan ennek az előnye, mégpedig, hogy különféle ízek vannak. Persze a tejcinek is változik az íze, attól függ, hogy anya miket eszik össze. Vagy inkább össze-vissza. Viszont a hátránya is megvan, mert anya csak töm és töm. Addig adja, amíg talál otthon elemózsiát. Pedig még csak gyümölcsöt kapok. Mindig mondja, hogy ááááá és mikor leutánzom, akkor hirtelen, máris a számban a falat. Már próbáltam megszerezni tőle a kanalat, de nem fogjátok elhinni mit csinált erre. Elővett egy újabb kanalat. Azért engem sem kell félteni, mert azt is megkaparintottam, de akkor előkerült egy harmadik kanál. Biztosan kanálgyáros, hogy sose fogy ki belőle. Én meg két kézzel három kanalat biztosan nem tudok megfogni. Az viszont jó módszernek tűnik, hogy a begyűjtött kanalakat a számba teszem. Mert nemcsak a kezemben, de a számban sem fér el egyszerre három kanál. De tényleg nem értem, miért kell engem a nyilvánvaló tiltakozásom ellenére folyton kanállal etetni. A tejci sokkal jobb, nem vagyok hajlandó róla lemondani. No persze az is attól olyan jó, hogy akkor anyához bújhatok. Mert persze anya ezt se tudja, és múltkor cumisüvegből akart tejet adni. Nem is ő, hanem apa. Nem kértem, mert tudtam, hogy anya megsajnál, és tényleg megsajnált. Azért anyatej, hogy anyától kapjam, hiszen az egészben a csomagolás a legjobb. Majd szólok, ha cumitejet kérek, de arra szerintem várhattok.
Szólj hozzá!

Apa a macsó

2013. december 30. 19:54 - Norika81

Ezt a bejegyzést titokban merem csak leírni, hogy apa meg ne lássa. Ugye Ti se szóltok neki? Azért titok, mert róla írok, és ha megtudná, akkor elrontanám a játékát. Tudjátok mi a játéka? Az, hogy játssza a macsót, hogy úgy csinál, mintha nem rajongana értem, hogy anya előtt könyörtelenül hagy engem sírni, és nem játszik velem, de amikor anya nem látja, akkor teljesen más. Ő sokkal viccesebben játszik velem, mint anya. Mindig mondja, hogy hu, amire én hangosan kacagok. Mondjuk kitalálhatna valami újat is, mert mindig várom a poént, ezért fáziskéséssel nevetek, de mikor látom, hogy ennyi telt tőle, akkor kapja a megérdemelt hahotázásom. Meg csikizni is szokott. És fürdésnél is ő játszik velem. De mindent szigorúan csak akkor, ha anya nem látja. Múltkor lebukott, mert anya kíváncsi volt, miért sikongatok hangosan, és titokban megleste apát. Persze, amikor apa ezt észrevette, akkor gyorsan úgy csinált, mintha aludna. De  valójában esze ágába sem jut aludni, amikor én ott vagyok, és nemcsak azért, mert nem hagyom, hanem mert én vagyok a cuki Bobo, akit apa is imád.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
www