Na végre, ma sikerült megkaparintanom anya hamiját. Felháborító, sokkal jobb, mint az enyém. Anya nem volt túl lelkes, hogy az övét eszem, mert azt mondta, hogy én még nem ehetem. Azért hagyta, hogy kicsit majszoljam, de aztán elvette a megkaparintott finomságot. Azt mondta, hogy a tojás és a cukor nem jó nekem. Mi az hogy nem jó? Ezt mégis miből gondolja? Szerintem ettől lett igazán jó. Mindig arra a védőnéni barátnőre hallgat, akiről most is bebizonyosodott, hogy anyát védi. Biztosan fél, hogyha anya elöl elveszem a hamit, akkor nem marad a barátnőjéből semmi. Mondjuk ettől félhet, mert anyát jól leszívom, amit anya viszont cseppet sem bán. Azt mondja, régen volt ilyen kis súlyú mint most, szóval én vagyok a legjobb fogyókúra, bár ez a szó nem tudom mit jelenthet. Elfogy valami kúra- és ennek mi az értelme?
Anya viszont visszaél azzal, hogy én bármit megeszek, mert nem kockáztathatom, hogy ne legyen tele a pocak. Az is lehet, hogy úgy gondolja, hogy amíg én a vackokat eszem, addig kevesebbet kérek belőle, és többet szívom anya tejét, vagyis még kisebb lesz, bár abban nem tudom mi a jó, mert én pont nagy akarok lenni, és nem akarom, hogy anya elfogyjon. Ennyit az anyai önzetlenségről. Eddig is láttam, hogy ők mást esznek, de ez tényleg csúnya dolog, hogy az övék sokkal jobb. Az, hogy az enyém puha, az jó, mert nem kell időt töltenem azzal, amit anyáék szoktak csinálni a hamival a szájukban. De nem hiszem, hogy attól, hogy puha, attól még ne lehetne jó. Néha kapok üvegből enni, az egy kicsit fincsibb, de persze ezt is sajnálják tőlem, és csak ritkán adják. Biztosan, hogy anyának mindig legyen programja azzal, hogy csinálhat nekem hamit. Az üvegest szerintem nem ő csinálja, és akkor nagyon unatkozik szegény. Rá kell jönnöm, hogy csak mutatják a jó fejt, de valójában én csak azért vagyok, hogy a földről fölszedjem a morzsákat, hogy nevessenek rajtam, és hogy a hosszú éjszakák alatt se unatkozzanak.
Amúgy anya szerint én egy kis hamiért őt is elcserélném. Ebben nagyon téved, ugyanis anya játék közben is hamiként szolgál. Odakúszom hozzá a földön, és máris enyém a fincsi tejci, szóval nekem igazán fontos anya, mert például apa sose ad tejcit nekem. Esetleg apát kölcsönadnám, bár ő meg nagyon mókás. Ezen még gondolkodnom kell....

Az év végi furcsaságokat követően úgy tűnik újra beléptünk a szürke hétköznapokba. Apa megint elmegy reggelente, és csak este jön haza, így kénytelen vagyok egész nap anyát nézni. Azért elvagyunk mi, de ez persze nem anyának, hanem nekem köszönhető, mert olyan jó fej vagyok, hogy nagyon sokat játszom egyedül. Azért szeretem, amikor anya megnevettet, de nem kell, hogy azt higgye, hogy nélküle nem vagyok meg. Én jobb fej vagyok nála, ezért is szeret engem jobban, mint magát, így nekem is jó a saját társaságom. Legalább én nem mondom azt, hogy ez nem Boboé, inkább ezzel játsszál, a szőnyegre gyere vissza stb. Sokkal megengedőbb vagyok, mint anya, pedig még anya se szól bele sok mindenbe. Szerintem főzni is jobban tudnék, mert van ami nagyon finom, mint például a barack banánnal, de néha olyanokat kotyvaszt össze anya, hogy bár megeszem, de morogva. Ő meg biztos azt gondolja milyen jó, mert elfelejti, hogy én folyton az éhhaláltól rettegek, ezért bármit megeszek. Előbb utóbb azért majd leköpöm, hátha abból jobban ért, mint a morgásból.

A hétköznapok onnan is felismerhetőek, hogy újra járunk ide-oda. A jóga már nem olyan izgi, mert amikor anya masszíroz, akkor nem tudom intézni a dolgom. Állandóan föltart engem. Az úszásba már beletörődtem, végül is olyan, mint mikor fürdök, csak sokkal veszélyesebb. Ráadásul már nemcsak a szemembe spriccel anya, hanem lenyom a víz alá. Azért nem kell félteni engem sem, mert én is lenyomtam ma őt. Illetve, amikor buborékot fújt nekem, így félig víz alá került, akkor megfogtam a fejét, és így kicsit nehezítettem a feljövetelét. Nagyon szeretem anyát, de nem kell azt hinnie, hogy mindent eltűrök, ha ő  így, én is így. Na, és a nap fénypontja mindig az este, amikor apa hazajön. Neki hangosan kurjongatok, amin persze anya jól megsértődik, de hát apa az apa. Anya viszont az apával való kapcsolatba is beleszól. Tegnap például megláttam apát és persze sikongtam örömömben. Apa a konyhában ült, de anya odajött hozzám. Gondoltam de jó, visz apához, mert amikor esznek, engem is mindig beültetnek a székembe (kínzás a köbön, nézhetem, ahogy finomságokat esznek, nekem meg nem adnak). Na persze nem apához vitt, pedig még a lábam is járt. Ment pelust cserélni, pedig szerintem apa szívesen evett volna úgy, hogy tele a pelusom. Legalább nem kell illóolaj.

Talán a cím már elárulja miről is lehet szó. Természetesen a legfontosabb dologról, a tejciről, mint az egyetlen, de számomra legtökéletesebb eledelről. Erre majd azért még visszatérek. Szóval az úgy van, hogy rájöttem, hogy nem éri meg nagyon strapálnom magam, mindig elég, ha eszem egy keveset, aztán majd mikor megint éhes leszek kicsit, akkor újra. Ennek főleg éjszaka van szerepe, mert akkor nem szeretek sokáig ébren lenni, és így 5 perc alatt eszem annyit, hogy kb. 2 óráig ne haljak éhen. Az éhenhalástól amúgy is nagyon félek, és néha úgy érzem, hogy közel állok hozzá, ezért olyankor muszáj vagyok kiereszteni a hangom. Másik előnye, hogy anyát is láthatom, bár valahogy az ő mosolya nem tűnik olyan őszintének. Azt sem értem, miért nem szereti, ha megmutatom neki, hogy már milyen erős az állkapcsom és a fogam. Lehet, hogy nem örül igazán a fejlődésemnek, vagy nem szeret eléggé, és nem akar látni engem olyan gyakran? Nem esik ez túl jól nekem be kell vallanom.

Még egy gyanús dolgot felfedeztem, erre utaltam az elején. Anya és apa mindig a szájába vesz valamit. No de nem is értem, hogy gondolják, hogy ők valamit rejtegetnek előlem, én meg szó nélkül tűröm. De ne féltsetek engem, nem is tűröm szó nélkül, és a végén mindig anya ölében kötök ki (néha átkerülök apához), ahogy erről már meséltem. Ennek ellenére nem értem mit ehetnek, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem tejet. Valamit nem árulnak el nekem az fix. Múltkor már megpróbáltam utánajárni, de nem lettem okosabb. Pedig titokban megnéztem mi van az asztalon, amit ők ehetnek, de nem találtam semmit.