Ahogy növekszem, egyre több dolgot fedezek fel, érek el, és kaparintok meg. Nagyon sok játékom van, zenélnek, csörögnek, sípolnak vagy egyszerűen csak csodás színekben pompáznak. Ezekkel nagyon jól elszórakoztatom magam, de észrevettem, hogy ennél sokkal érdekesebb dolgok is vannak. Azokra viszont mindig azt mondják, hogy az nem Boboé, hanem anyáé, vagy apáé. Ezt nem értem, mi az, hogy nem Boboé???? Például anya fején lévő haj elsődleges funkciója, hogy nagyon jól lehet belekapaszkodni. Bár a stabilitása hagy némi kívánnivalót maga után, mert egyszer csak elereszt és jön velem. De szerencsére nagyon sok van belőle, így sose fogy el. Anya mondjuk aggódik, mert szerinte elfogy. Vajon miért ilyen irigy, hogy sajnálja tőlem? Neki sokkal több marad. 

Nos a másik az a kattintgató masina, amivel anya szinte egész nap engem fotóz. Azt is megpróbáltam már megkaparintani, de sose hagyta. Ha folyton engem néz vele, akkor miért nem nézhetem meg én is? Biztos nagyon jó játék lehet, és ezért nem adja oda nekem. Mondjuk van elég játékom, de a legjobbakat nem adják oda nekem.

Van egy nagyon vicces dolog is, úgy megkóstolnám, de esélyem sincs. Anya orrán van valami üveg - olyan, mintha 4 szeme lenne, de fogalmam sincs milyen ízű, mert mindig kikapják gyorsan a kezemből.

Apropó kezem, az nagyon nagyon izgi. Az egyik kezem meg tudja fogni a másikat, és így együtt játszanak. Szerencsére erre még nem mondták, hogy nem az enyém, de jó lesz eldugnom, nehogy ezt is a  magukénak akarják.

Még mindig Bobo vagyok, az az aranyos kisbaba, aki éjjel mindig hagyta anyáékat aludni. Egy, maximum két alkalommal kértem enni, mert a pici pocakomat muszáj mindig teletenni. 

Azt ugye tudjátok, hogy már régóta - 6 hetes korom óta - a saját szobámban alszom egyedül. Aludtatok már egyedül? Elég unalmas, és valljuk be unatkozni nem jó. Hát  én is szerettem volna izgalmasabbá tenni a sötétség hosszú óráit, és könnyen rájöttem, mivel lehet ezt megoldani. Ahányszor csak unatkozom, elkezdek hangoskodni, és anya ilyenkor mindig odajön. Máris van társaságom. Mondjuk, ő nem tűnik olyan lelkesnek, pedig csak ötször hívom éjjel, és mindig hamar elengedem. Lehetne az is, hogy folyamatosan kiabálok, és akkor anya kénytelen lenne egész éjjel engem szórakoztatni. Egyetlen egy dolog van, ami nem tetszik ebben nekem, mégpedig az, hogy anya mindig megetet, holott nem is vagyok éhes. Ti talán ennétek egész éjjel? Mondjuk, egyszer-egyszer volt már olyan, hogy odajött hozzám, bekapcsolta a forgóm, és lelépett. Igazán jó fej vagyok, mert nekem ez is elég. A lényeg, hogy rendszeresen kb. 2 óránként ellenőrizzem, hogy megvan-e még anya, mert ugye sose lehet tudni nem lép-e le egyszer. Csak azt nem értem, hogy ő ennek miért nem örül.

Véget ért a nyaralás, de 2 hét után már nem is bántam. Gondoltam, itt az ideje új szabályokat lefektetni. Mivel a nyaralás alatt az emberek kipihenik magukat, így gyorsan le kell fárasztani a családot. Ez a dolgom, vagy nem? Ennek fényében első éjszaka ötször ébredtem, de ez elég fárasztó nekem is, így lecsökkentem 2-3 ébredésre. Ez is több, mint a nyaralás előtti 1, de kevésbé fáradok el. Anya viszont eléggé.

Kell is a fárasztás, mert anya kengurunak képzeli magát (és engem), és folyton magára tesz ilyen-olyan szerkezetben. Ilyenkor Zsebibobo vagyok. Amíg alszom, egész jó, mert legalább biztosan nem lép le anya, de ébren semmit nem látok. Anya háta vagy mellkasa meg nem túl izgi látvány. Ha fáradt, talán kevésbé akar így hurcolászni. Én igazán igyekszem gyorsan nőni, már majdnem 7 kg vagyok, pedig még csak most lettem 3 hónapos. Fél is anya, hogy ilyen növekedési ütemben 1 év múlva már 30 kg leszek. Na ezt még meglátom. Ha nem mond le erről a zsebre váglak és cipellek módszerről, akkor még inkább belehúzok.

Végre a dédivel is találkoztam. Nagyon viccesnek tűnt- fehér a haja, így végig nevettem rajta.