Anyáék állandóan tőlem kérdezik, hogy hol van ez, meg hol van az. Azt hiszem a mozgó tárgyak miatt kezdődött el ez a kérdezősködés, mert amióta járok a tárgyak is sokat sétálnak. Kicsit unalmas, hogy minden mindig ugyanott van, és segítek anyáéknak átrendezni a lakást. Persze nem értékelik a kreativitásomat, például anya nem annyira örült annak, amikor a fürdőkádban találta meg az egyik konyhai kütyüjét, inkább visszavitte a helyére. De miért pont ott van a helye? És miért nem lehet máshol is? Nekem is van szobám, mégsem vagyok ott folyton, de még anya sincs a helyén állandóan. Ez a kütyü például velem akart pancsizni, mert nem akarta, hogy anya mindig a konyhai kádban egyedül folyassa rá a vizet. Meg akarta nézni a pancsizó játékaimat, de anya nem engedte szegénynek. Anya azt mondja azért nem szereti, ha mindent sétáltatok, mert akkor nem találja meg. Annyi mindene van, miért pont az kell neki, ami nekem? Ma mindenesetre az orrán lévő szemvalamit raktam a radiátor mögé. Illetve nem raktam, csak valahogy beesett oda, és nekem fogalmam sincs hogyan. Persze anya egyből észrevette és kivadászta, utána meg csak mondta és mondta, hogy miért ne tegyem oda, de hát mondom, hogy nem én voltam. Magától bújt el, én csak odavittem, már az is baj?

Nemcsak a vándorló tárgyak helye érdekli anyáékat nagyon, hanem mutogatnak nekem képeket és kérdezik, hogy hol a cica, hol az autó, hol a repülő. Addig-addig kérdezték, míg végül megmutattam nekik - bár a repülőt nem láttam, de mutattam, hogy magasan van, de eléggé feledékenyek, mert azóta is folyton ezt kérdezik. Nem elég, hogy múltkor nekem kellett a dédinek megmutatni, hogyan kell járni, de most még anyáéknak is én tanítsak meg mindent?  Azt hiszem nagyon sok dolgom lesz még. Legalább figyelnének oda és jegyeznék meg, amit tanítok, mert ki hallott már olyant, hogy mindent sokszor kell elmondani....