Nemcsak azért ez a címe ennek a bejegyzésnek, mert mindenki rázza a csörgőt nekem, mint a bolond, hanem mert egyre inkább kezdek élni. Visszatérve a csörgő rázásra - elég idegesítő. Nem tudják, hogy egy újszülöttnek minden új, és nem kell strapálni magukat- se engem- mindenféle idióta játékkal? Énekkel meg végképp nem. Anyának tényleg jó hangja van, csak elég rossz hallgatni, és azt várja, hogy mosolyogjak, amikor dalol. Nos azt várhatja. Talán, ha abbahagyja, akkor kaphat mosolyt.

Már azt hiszem sejtem milyen lehet a sáskajárás- nálunk is az van. Folyamatosan jönnek hozzám. Mindenki rám kíváncsi, de ezen nem csodálkozom, mert én igazán cuki vagyok. És egész jó fejek, mert hoznak ajándékot is, és szórakoztatnak. Főleg az a jó fej, aki nem úgy beszél velem, mint egy dedóssal, és nem rázogat semmiféle csörgőt. Volt egy fura látogatom is- állítólag az unokatestvérem, bár ezt nem értem, mert nekem nincsen semmiféle unokám és tesóról se tudok. Ő 3,5 éves és nagyon megijesztettem. Azt mondta, fél, hogy megharapom. Remélem nem árulták el neki, hogy nincsen fogam, mert jó ám rettegésben tartani a világot. 

Apával is ki szoktam ám szúrni, mert mindig akkor kezdek el üvölteni, amikor hazajön. Ő ezért nagyon sajnálja anyát, nem érti  hogyan bír velem. De anyával azért nem szúrok ki ennyire, hagyom néha pihenni, sőt 4 hetesen már kimenőt is kapott. Csajos estét tartott. Remélem később én is tarthatok csajos estéket.

A legjobbat még nem is meséltem, anyáék vettek nekem koszmó elleni sampont, igaz nem is volt koszmós a hajam. Elég hatásos volt, bár szerintem inkább haj elleni sampon lehetett, mert egyből kopasz lettem tőle.