Mit is mondhatnék, megtáltosodtam. Kibújt két fogacskám, szóval a négy hónapos szülinapomat már táltosként ünnepeltem. Anya nem érti milyen könyvben olvastam, hogy négy hónaposan fogat kell növesztenem, és nem is örül annyira. Zavarja, hogy harapom. Csak akkor minek növesztettem, ha nem is haraphatom? Még a doktornéni is csodálkozott, mert elég ritka a 2 fogú négy hónapos, de hát én egy csoda táltos Bobo vagyok. Már a hasalás sem zavar, igaz a legjobb játékaim elromlottak. Újabban mindig csak hasalva tudom megnézni őket, legalábbis anya ezt mondja. Nem is olyan rossz így. Tegnap például annyira elmélyültem az olvasásban, hogy nem is szóltam anyának, hogy felébredtem. Sőt, mikor bejött hozzám - jógázni mentünk, és fel akart ébreszteni -, akkor sem foglalkoztam vele, mert én már nagy vagyok, és nem értem miért kell engem zavarni, ha dolgom van. Azért láttam, hogy rosszul esett anyának kicsit, hogy nem foglalkoztam vele, így délután már hagytam hadd szórakozzon.

Lehet, hogy azért, mert megtáltosodtam, de ma kaptam oltást, nem is egyet, hanem kettőt. Rájöttem, az én hibám, mert az elsőnél meg se nyikkantam, és ezek meg addig szurkálnak, míg el nem kezd az ember üvölteni. Utána üvöltöttem, mert nem akartam, hogy ezzel szórakozzanak. Egyébként nem értem, hogy mi a jó nekik ebben. Ha százlábú lennék, akkor mindegyik lábam megböknék? És még anya szól rám, hogy fáj, ha megharapom. Megérdemli, mert mindig elvisz megszúratni. A doktornéni is elég sunyi, mert mindig kedvesen rám mosolyog, megdicsér, milyen szépen nőttem, megcsiklandoz egy kerek fém valamivel, én szépen visszamosolygok rá, ő meg cserébe megszúr.

Mindjárt négy hónapos leszek és most a fogzásom vagy nem fogzásom foglalkoztatja leginkább anyát. Úgy tűnik, elirigyelte, hogy folyton a szájacskámba nyúlkálok, és ő is állandóan ezt csinálja. Csak nem értem, miért az enyémbe, és miért nem a sajátjába. Tegnap megállapította, hogy éles az ínyem - nagyon remélem, hogy nem a konyhakést szeretné leváltani. Valamivel kenegeti is, de én mindig megpróbálom lenyalni, mielőtt az ínyemhez érne, és így csak harmadjára sikerül neki bekenni. Valamivel hadd szórakozzak már én is. Amúgy nem túl vidám dolog ez a fog növesztés, nagyon tud fájni, és akkor keservesen sírok. Viszont anya legalább kézbe vesz ilyenkor. Azt hiszem, sokáig fogom húzni ezt, mert csak így kerülhetek kézbe. Anya nagyon sajnál, így azt is megengedi, hogy rajta aludjak, csak ezt apának nem árulhatom el. Én tudok titkot tartani, de Ti se mondjátok el neki. Apa szerint anya elkényeztet, de szerintem nekem ez jár. Ők azt csinálnak, amit akarnak, én viszont még pici vagyok, és rájuk vagyok utalva. Ha kézben vagyok, legalább biztosan nem maradok ki a fontos dolgokból. Mostanában éjjel is sokszor szólok anyának. Ő a fogamra fogja, hogy óránként kelek, én meg ráhagyom - a lényeg, hogy olyankor odajön, megetet és babusgat.

Egyébként szeptember 29-én - legalábbis anya azt mondta, hogy akkor- alkar támaszt csináltam. Azóta legalább anya kevésbé nyúz a hason fekvéssel. Többször tesz hasra rövid időre, így legalább nem fáradok el.