Sziasztok,
mondjátok el nekem, hogy a felnőttek miért tudnak úgy rajongani a nyálas dolgokért. Anyának a puszi a mániája, és amióta adtam neki, azóta folyton ezt kunyizik. Mondjuk hiába, mert úgy látom ezt még sokszor kell bevetnem szülőneveléskor, és nem szeretném, hogy elfogyjon. Azért néha megszánom, és jó nagyra nyitom a számat és jól összenyálazom, hogy biztosan tetszen neki. Anya ilyenkor teljesen elolvad, látom már, hogy ez jobb, mint a csoki. Viszont ki mondta, hogy cserébe én is kérek? A járásnak az az előnye, hogy el tudok menekülni előle. Anya szerint neki jogai vannak, és annyi puszit ad, amennyit akar, de jogaim csak nekem vannak, csak anya ezt folyton elfelejti. Én nem kérek folyton puszit a pihe-puha pici pufók pofimra. A popsimra sem, köszi, bár oda azért ritkábban ad. Majd egyszer jól meglepem közben, csak még nem tudom hogyan működik a popsi parancsra. Biztos örülni fog a meglepetésnek, bár úgy látom mégsem rajong minden nyálas dologért. Mert szerintem a puszinál jobb az alig megrágott hamim, így inkább azzal kedveskedek anyának, de azt nem kéri, pedig azt mondta, válogatni nem szabad. Mondom, hogy még sokat kell nevelni, mert ha nem szabad válogatni, akkor igenis egye meg a nagyon fincsi hamit, amit adok neki, és gondosan előrágok, hogy ne kelljen azzal fáradnia. Ha ez nem jó neki, akkor mi? Ti kértek?
Azt tudjátok, hogy imádok bobokocsizni. Anya tologat, én meg csak nézelődök, no meg persze aludni is csak bobokocsiban szeretek igazán. Mióta viszont járok, van, hogy a bobokocsi alszik, és nem jön velünk sétálni. Nagyon izgalmas azért, mert végre oda megyek, ahova szeretnék, azt nézek meg, amit szeretnék. Persze ez sokkal fárasztóbb, mint a bobokocsizás, és aludni sem tudok, de nagyon jó, hogy az történik, amit én akarok. Éppen ideje volt. Vagyis azért nem teljesen az, mert anya itt is mondja, hogy ne menjek oda, ahol az autók gurulnak. Pedig az autók a legizgibbek, de úgy tűnik anyát sehogy sem tudom meggyőzni, hogy én is az autókkal akarok sétálni. Már mindent bevetettem, de semmi nem működött. Anya szerint hisztiztem, pedig azt se tudom mi az a hiszti. Biztosan az, ha nem az történik, amit anya akar. De akkor miért én hisztizek. Inkább ő hisztizik. Nem tudom miért ilyen anya, biztosan ezzel akarja mutatni, hogy ő a nagy én meg a pici. Mindegy, azért jó a séta, mert tudok leveleket szedni, meg bekukucskálni a kerítésen, és annyi sok mindent, hogy el se tudom mondani. Sőt legalább nem akkor visz tovább anya, amikor épp a legizgibb dolgot nézegetem. Voltunk egy nagy kertben is, ahol nagy mozgó szőrmókok voltak. Volt például egy telefánk, aminek hosszú nózija van. Anya azt mondta rá elefánt, de biztosan rosszul hallottam,mert annak semmi értelme. Inkább telefánk, mert nagy volt, és tele ette magát fánkkal. Ott is sétáltam, és ott még a bobokocsit is én toltam. Úgy tűnik, lassan minden meló rám szakad. Azért nagyon tetszik, hogy végre már olyan nagyfiú vagyok, hogy már nem csak a lakásban járkálhatok, hanem mindenhol....
em sül ki semmi jó, de ezúttal valami furcsa játszóhelyre mentünk, és nem a szurkapiszka nénihez. Amikor beléptünk alig láttam, mert fehér volt minden. Én egyből köhögtem, aminek anya nagyon örült. Eddig úgy tudtam, hogy a köhögés valami egészségtelenség, erre anya örül annak, hogy nem vagyok egész? Más furcsaság is volt a szobában. Volt nagyon sok játék, de mindegyik nagyon sós volt. Anya mondta, hogy ne nyalogassam, de azt mond amit akar, ha én kóstolgatni szeretnék. Főleg, ha ilyen érthetetlen dolgok vannak. Még a fal is sós volt. Nálunk otthon festék van a falon, de anya szerint a só az kevés pénzbe kerül, így biztosan nagyon szegény hely ez, ahol emiatt sót raktak a falra festék helyett. Szólok anyának, hogy én a csokit jobban szeretem, így inkább azt tegyünk otthon a falra és a játékokra. Anya most minden nap erre a sós helyre visz engem, de nekem nem tetszik, hogy köhögve kell játszanom, így inkább a kijárat felé tartottam, de hiába. Valami kiképzés lehet ez? Persze azért így is tudok autót tologatni, és kinyomni más gyerekek szemét, de köhögés nélkül azért sokkal jobb játszani. Remélem hamarosan rájön erre anya is, vagy véget ér az újabb kísérlet, mert én embergyerek vagyok, nem kísérleti nyúl gyerek.
szeretnek jönni. Mindenesetre másnapra elrontotta ezt a mókámat, mert a csatot nem tudom kinyitni. Ilyen csatot már rakott máshova is, de azt úgy látom megbánta. Azért rakta, hogy ne tudjam kinyitni az éjjeliszekrényüket, de ott a csattal összebarátkoztam, és az megengedi, hogy kinyissam. Anyának viszont ez macerásabbá vált, így legalább valami mókám nekem is van, mert magamban mindig kuncogok, hogy milyen jól kiszúrt magával.
Anya megint izgalmas programot talált ki. Szépségboltban voltunk. Valami olyan hely, ahol szépséget vesznek. Képzeljétek, először velem kezdték, amit nem értettem, mert hát én gyönyörű vagyok. Elterelték a figyelmem, és levágták a hajam, mert mindenki kislánynak nézett. Legalább már tudom mi az a kisfiú és mi a kislány. Én ezek szerint kislány voltam és most kisfiú lettem. Nem tudom miért nem volt jó anyának a kislány, de nekem mindegy, majd lehet, hogy lehetek még kislány. Mindenesetre most még gyönyörűbb vagyok, de ezt biztosan mindenki tudja. Aztán anya jött, belőle is kisfiú lett, mert neki is a fején lévő szőrt vágták le. Most akkor a családban mindenki kisfiú, mert apának mindig is rövid volt a fején lévő szőr, biztosan ő nem szeret egyáltalán kislány lenni. Utána volt még valami, amit aztán nagyon nem értek. Anya engedte egy néninek, hogy az arcát bántsa, pedig láttam anyán, hogy ez fáj neki. Bezzeg, ha én karmolom vagy harapom, nekem sosem engedi meg, szóval nem tudom, hogy a nénit miért szereti jobban, hogy neki még azt is szabad, amit nekem nem. Azért anyának szurkoltam, de segítettem a néninek is, mert megmutattam, hogy kell megcsavarni anya nóziját. Az is lehet persze, hogy fél tőle és azért, így úgy tűnik nekem is félelmetesebbnek kell lennem...
Anya mindig annyira kreatív. Nem, ezt most nem azért mondom, mert újabban folyton lisztes dolgokat nyújtogat és olyanokat süt, amiből én csak nagy balhé árán kaphatok. Most másról van szó. Legújabb hóbortja, hogy folyton a nyomomban van, és amikor hason fekve játszom térdeltetni kezd. Összeszorítja a lábaimat. Sőt apának is azt mondta, hogy így kell játszani velem. Lehet, hogy nekik ez játék, de én így nagyon elfáradok, és nem is kényelmes. Egy nénihez vitt el, és ő mondta neki, hogy ezt csinálja, meg hogy a hátam húzza ki, és úgy ültessen. Azt akarják, hogy másszak. Azt mondják, ilyenkor már mászni kell, de nem akarnak sürgetni, viszont mégis ezt csinálják. Az persze senkit nem érdekel, hogy miért nem érek rá én ilyenekre. Állandóan fogat kell növesztenem, mert még van néhány, ami nem bújt ki. Úgy tudom egy évesen már mindegyiknek kint kell lenni, és én még csak 12-nél tartok, pedig mindjárt 11 hónapos leszek. Erről persze anya nem hallott. Szerinte elég lenne ilyenkor 4 fog. De ez nagy badarság- 4 foggal hogyan lehet enni? Még jó, hogy a fogak a legfontosabbak. Térdepléssel menni máskor is tudok majd, kúszva ugyanúgy eljutok mindenhova. No, de fogak nélkül hogyan tudnék élni. Anya meg a néni szerint a mászás nagyon fontos, de ezt se értem. Nem az a lényeg, hogy eljussak oda ahova szeretnék? Ez hasalva is megy. Na jó, mászva mintha magasabbra érnék, de akkor már inkább kipróbálom a két lábas mozgást, úgy leszek ám igazán nagy. Ezt anya nagyon nem akarja. Biztosan fél, hogy akkor mindent elérek, de hát pont ez a jó benne. Anya újra akar vinni a nénihez, de ezt én nem szeretném, mert megint a néni fogja megmondani mi a jó nekem, pedig honnan tudná amikor nem is ismer. Nem értem anya miért nem inkább rám hallgat, amikor én tudom a legjobban mi a jó nekem. Ezt már a haminál is észrevettem, és meséltem is nektek erről. Ott annyit változott a helyzet, hogy egy-egy falatot azért kaphatok, ha megfelelően követelem. 
Ezek a lisztes dolgok egész jók, és látom, hogy anya örül, hogy az ő sütését eszem. Múltkor valami hatalmas dolgot ettek, valami hamiburg szerű a neve, de abból nem kaptam. Ez igazságtalan, mert anya barátnőjének a babája kapott, pedig ő sokkal kisebb nálam. Azt mondta anya, hogy azért kaphat ő, mert még pocakban lakik. Kérdezem én, ha a pocakban jár az, ami kint nem, akkor minek kellett engem kiszedni. Mindenesetre én szóltam a pocakban lévőnek, hogy be ne dőljön nekik, és ne siessen, pedig azt hiszem, ezzel a hatalmas hamival akarták kicsalogatni....