A napokban nagyon sok érdekes, sőt inkább szokatlan dolog történt velem. Kezdjük ott, hogy csütörtökön meglátogatott Bendegúz, aki másfél hónappal idősebb nálam. Nagyon figyeltem miket csinál, mert úgy látom az ő élete izgalmasabb. Ha például lerakják valahova, fogja magát és elmászik. Ülni is tud már,  és hát én is unom már a fekvést, így igyekeztem ellesni a fortélyokat.

Úgy tűnik, viszont nemcsak én tanultam, hanem anya is. Bendegúz ugyanis kanállal szopizott. Anya látta hogyan csinálja ezt, és másnap engem is kanállal szopiztatott. Ő ugyan azt mondta, hogy azért, mert féléves lettem, de nem tudom miből gondolja, hogy félek. Szóval pénteken, én is kipróbálhattam ezt az érdekes evést. Őszinte leszek, a rendes szopi sokkal egyszerűbb. Elég nehéz így enni, folyton kiköpöm, anya meg visszateszi kanállal. A kezemmel is segítek, de ennek anya nem örül, mert evés után át kell öltöztetnie. Szopi után sose kell átöltöznöm. Viszont az íze nem volt rossz. Szerencsére ez csak az előétel, és utána kapok cicit is. Ja és hogy mit ettem? Almát, amit valamilyen fehér szakállú bácsi tett a cipőcskémbe. Mondjuk még sose láttam, hogy valaki cipőből evett, tehát a bácsi elronthatta, vagy egyszerűen nem talált tányért, ezért pakolt a cipőbe. Ezzel a bácsival a napokban többször találkoztam. Valamilyen Mikulásnak hívják, és állítólag csokit osztogat a jó gyerekeknek. Én nagyon jó voltam, mégse kaptam csokit, szóval szerintem kamu az egész. Az is lehet, hogy kaptam, csak anyáék elvették, mert azt hiszik, úgyse tudom, hogy biztosan kaptam csokit. Most üzenem anyáéknak, hogy kicsi vagyok, de nem buta.

Majdnem elfelejtettem, hogy végre kezembe akadt valami igazán nekem való nagyfiús olvasmány. Apa esti meséit már eléggé unom, de ebben az újságban nagyon szép nénik vannak.  Anya munkahelyi Mikulás buliján kaparintottam meg. Egy jófej néni adta oda. Anya miért nem ad nekem ilyent? A hóemberes mesét már kívülről tudom, és a néninek szép hosszú haja van, csak ezt valahogy nem tudom úgy meghúzni, mint anyáét.