Már egy hete, hogy anya valamilyen óraátállításról beszélt. Ennek állítólag az az értelme, hogy egy órával tovább aludhassunk. Ez tényleg jó hír, de én nem tudok tovább aludni, ha már kialudtam magam. Anyáék azért ragaszkodnának ehhez, és próbálnak este mindig időt húzni. Pedig mivel én nem alszom tovább, így este 6-kor már alig várom, hogy ágyba kerüljek.

Szóval képzeljétek el, hogy én mindig reggel 5-kor kelek, és elkezdek kiabálni, hogy anya értesüljön erről. Emiatt ő is fölkel. Egy picit játszom, és fél 6- 6 körül még visszaalszom. Anya ilyenkor nem örül, néz, hogy ő ezért ébredt fel, pedig ő is aludhatna még, ha akarna. Mondjuk egyszer akart, és megpróbált az ágyamba vinni, de ha én egyszer a kanapé szélén akarok aludni, akkor engem ne pakolgassanak.

Aztán még alszom egy nagyot délelőtt, és egy kicsit délután. Este 6-kor meg már igazán, de igazán aludhatnékom van. 

Ilyenkor vagy aludhatok a ringatható autósülésben, vagy a kanapén, de tegnap az ágyamba is betettek, viszont fél 8 körül már jöttek is, hogy fürdés. Szép dolog a legkisebbet bántani, de azt mondták, hogy előző nap is kimaradt. Fél 8-kor kaptam enni (alig akart anya adni fürdés előtt, de az éhenhalástól való rettegésemnek hangot adtam), aztán apa fél órán keresztül sétálgatott velem a lakásban. Játszottunk metrósat is például. Ennek lényege az volt, hogy megkapaszkodhattam úgy, mint az állólámpába. Meg megnéztük, hogyan sül a kenyér és minden fényképet végigpásztáztunk. Aztán, amikor azt hittem végre fürdés - hogy utána aludhassak - még jött a masszázs. Nem mondom nem volt rossz. Még apa is beszállt, bár ő inkább tésztának nézett engem úgy gyúrt, de aranyos volt, így nem szóltam neki. Remélem máskor is fog engem masszírozni, mert anya képét néha már unom. Szóval a masszázs után jöhetett a fürdés, és csak olyan 9 körül kerültem ágyba. Éjjel azért ébredtem, de reggel csak 6 után és még akkor is visszaaludtam (anya persze nem, ő épp gépel helyettem.) Meglátjuk mi lesz ma este, mert még mindig nem látom értelmét az óraátállításnak, hiszen reggel hiába alhatok tovább,  ha este nem mehetek aludni, mikor szeretnék.

Talán a cím már elárulja miről is lehet szó. Természetesen a legfontosabb dologról, a tejciről, mint az egyetlen, de számomra legtökéletesebb eledelről. Erre majd azért még visszatérek. Szóval az úgy van, hogy rájöttem, hogy nem éri meg nagyon strapálnom magam, mindig elég, ha eszem egy keveset, aztán majd mikor megint éhes leszek kicsit, akkor újra. Ennek főleg éjszaka van szerepe, mert akkor nem szeretek sokáig ébren lenni, és így 5 perc alatt eszem annyit, hogy kb. 2 óráig ne haljak éhen. Az éhenhalástól amúgy is nagyon félek, és néha úgy érzem, hogy közel állok hozzá, ezért olyankor muszáj vagyok kiereszteni a hangom. Másik előnye, hogy anyát is láthatom, bár valahogy az ő mosolya nem tűnik olyan őszintének. Azt sem értem, miért nem szereti, ha megmutatom neki, hogy már milyen erős az állkapcsom és a fogam. Lehet, hogy nem örül igazán a fejlődésemnek, vagy nem szeret eléggé, és nem akar látni engem olyan gyakran? Nem esik ez túl jól nekem be kell vallanom.

Még egy gyanús dolgot felfedeztem, erre utaltam az elején. Anya és apa mindig a szájába vesz valamit. No de nem is értem, hogy gondolják, hogy ők valamit rejtegetnek előlem, én meg szó nélkül tűröm. De ne féltsetek engem, nem is tűröm szó nélkül, és a végén mindig anya ölében kötök ki (néha átkerülök apához), ahogy erről már meséltem. Ennek ellenére nem értem mit ehetnek, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem tejet. Valamit nem árulnak el nekem az fix. Múltkor már megpróbáltam utánajárni, de nem lettem okosabb. Pedig titokban megnéztem mi van az asztalon, amit ők ehetnek, de nem találtam semmit.