Nem gondoltam, hogy ilyen korán erről fogok írni, hiszen még csak holnap leszek 5 hónapos. De jó is volt 5 hónapja, az utolsó igazán jó napom volt, mert ugye én nem készültem megszületni, vagyis nem volt semmi problémám. Most meg tele vagyok gonddal, bajjal. Pár napja sokat tüsszögök, köhögök és folyik az orrom. Illetve nagyon nem folyik, de biztos ami biztos alapon anya napjában többször nekem támad porszívóval. Régen tetszett, de most, hogy állandóan lefogja a kezem, már küzdök erősen ellene.  Ráadásul előtte valami sósat spriccel az orromba, és néha a szemembe. Nem tudom mi rosszat csináltam, hogy így molesztál. Szóval most már van két anyukám, egy molesztálós, és a másik, az igazi, aki utána megvigasztal, és akinél biztonságot találok mindig. Tegnap pedig egy még újabb dolgot talált ki. A számba tett valami borzalmasan keserű szirupot. Olyan képet vágtam, hogy azt látnotok kellett volna, aztán persze üvöltöttem, mert tényleg borzalmas íze volt. Este már csak kicsit reklamáltam, hiszen utána egyből kaptam tejcit, és anya cicijén mindig jól érzem magam. Ma reggel viszont már-már kifejezetten vártam. Anyáék is megkóstolták és ízre olyan, mintha alkohol lenne, bár állítólag gyógynövény, és a gyerekorvos ajánlotta. Azt hiszem valahol itt kezdődik az alkoholizmus. Először nem ízlik, aztán addig-addig próbálgatja az ember, míg a végén már nem tud nélküle élni. Nyugi, még nem vagyok alkoholista, mert a tej vagy a keserű szirup közül még mindig a tejet választom. Ki tudja, lehet, hogy hamarosan a szirup kerül ki győztesen.