Most egy ideje nem írtam, aminek az az oka, hogy anya nem engedett a géphez. Hétvégén meghívták apa kollégáját, hogy nálunk tesztelje az új fényképezőgépét. Anya mindenféle nyakatekert és idétlen beállításokat nézett ki. Egy ideig tűrtem, aztán viszont igyekeztem a képeket elrontani. Most már tudom, hogy nem volt jó ötlet, mivel anya azóta alig játszik velem, inkább a képeket javítja. Fene se gondolta, hogy fekete hátterű képet is tud készíteni, tisztára olyan, mintha műteremben készültek volna. Csak akkor azt nem értem, miért nem mentünk el egy műterembe, és akkor ugyanolyan mű fotók lennének, de anya játszhatna velem. Most megígérte, hogy abbahagyja, bár már nincs is mit csinálnia, mert minden villanykapcsoló és lámpa és egyéb - természetesnek ható- dolog eltűnt a képekről.
Szerencsére apa is itthon volt a héten, mert beteg. Azt mondja, tőlem kapta meg, de ez nem értem miért baj, mert azt mondták, nem szabad irigynek lennem. Hát én nem is vagyok, kapott anya és apa is bőven bacit. Mondjuk csúnyán megbosszulják, mert naponta többször kegyetlenül lefognak és porszívóznak. A lakást bezzeg nem porszívózzák, pedig az tuti piszkosabb nálam. Remélem hamar vége lesz ennek a szörnyű időszaknak, mert én tényleg nem csináltam semmi rosszat, mégis a legkisebbet bántják.
