Nemrég írtam arról, hogy mekkora sikert aratok azzal, ha megfordulok. Ezt a tudományomat fejlesztettem azóta, mert jobbra és balra is tudok már fordulni hasról. Jó mókának tartom, mert utána a hátamon fekve nyugodtan játszhatok, ráadásul, így, hogy mindkét irányba tudok fordulni nem ütközök bele a rácsoságyba sem...... 

Ennek a bejegyzésnek itt kellene véget érnie, de persze ebben a felnőttes világban ez sem így van. Ugyanis hiába fordulok meg, kapok érte puszit, aztán gyorsan visszafordítanak. Nem tudom mit szólnának, ha ők csinálnának valamit, aztán odamenne egy óriás, és visszatenné őket az eredeti pozíciójukba. Azt hiszik, hogy az ő szórakoztatásukért forgok???? Ennyire azért nem vagyok balek, és már nagyon unom, hogy mindig ők döntik el, hogy hason vagy háton feküdjek-e. Azért fordulok a hátamra, mert úgy jobban tudok játszani, rázni a csörgőimet, sikongatni, és nézelődni is. Majd ha kedvem lesz, akkor visszafordulok hasra, de akkor meg tuti mindig a hátamra fognak fordítani.

Ma meglepő levelet kaptam. Igazából a szüleim kapták, mint a törvényes képviselőim, de nekem szólt. Nem fogjátok elhinni ki küldte, hát az adóhatóság. Igaz, már pár napja elmúltam féléves, itt volt az ideje, hogy rendes állampolgárként végre kapcsolatot létesítsek velük. Na és mi volt a levélben, hát az adókártyám. Személyi igazolványom még nincsen, de az nem is olyan fontos. A lényeg, hogy félévesen adózhassak, ha kereső tevékenységet folytatnék. Tudom, hogy a mai világban nem lehet elég korán kezdeni, de én maximum kiváló minőségű trágyát tudnék eladni, mint annak előállítója. Még nem végeztem piackutatást, hogy van-e rá kereslet, de lehet, hogy a hatóság lát benne némi üzleti lehetőséget, és ezért nem szeretné megkockáztatni, hogy illegálisan, adómentesen áruljam alig használt pelusaim. Viszont azt hittem - vagy legalábbis reméltem -, hogy a személyazonosságom fontosabb, és előbb lesz személyim, de úgy tűnik, hogy lényegtelen, hogy ki, a lényeg, hogy fizessen. Azért büszke is vagyok, hogy ekkora potenciált lát bennem az állambácsi, hogy máris lehetővé teszi az adózást. Most és itt ígérem meg, hogy amint lesz jövedelmem, becsületesen fogok adózni. Ti meg légyszi szóljatok, ha tudtok valakit, akit érdekelnének a pelusaim, mert nem szeretnék csalódást okozni az adóhatóságnak.