Na végre anya hazavitt. Nem értem miért kellett erre ennyi ideig várni. Azt végképp nem értem, hogy miért nem maradtunk otthon. Anya ugyan azt mondja, hogy csak megnéztük a kastélyt, pedig egyértelmű, hogy ott engem vártak. Igaz a ruhám kicsit elszabták, még nagy, szóval lehet, csak akkor költözünk, ha belenövök, de rajtam nem fog múlni. annyit eszem, hogy szerintem holnap már olyan nagy leszek, hogy pont jó lesz rám a hercegi ingecske. Azért sem értem, hogy anya szerint miért nem otthon voltunk, mert mindig azt mondja, hogy én vagyok a kishercege, de hát ez is egyértelmű. Nagyon jó volt otthon, mert a ruhán kívül minden az én méretem volt. Imádtam, föl- és leszállni a trónomról. Az asztalkámnak a fiókját is elértem, és minden olyan muris volt.  Onnan is tudom, hogy otthon voltunk, mert ott volt az unokaizém is, a kislány. Rá már jó volt a ruha, szóval ő lehet hogy ott maradt. Én nagyon szeretnék vele lenni, mert szép hosszú haja van, amibe jól bele lehet kapaszkodni. Csak nem tudom miért kell olyankor visítania. Anya szerint fáj, ha meghúzom a haját, de hát nekem nem fáj, pedig én húzom, szóval én jobban tudom...