Juhhhé, szombat van, végre pihenhetünk. Apa ilyesmi gondolatokkal ébredt. Már a gondolat maga is furcsa. Pihenni??? Majd én eldöntöm, ki és mikor pihenhet. Anya például akkor pihenhet, amikor nagy nehezen a kezében alszom el. Mondjuk azt mondja, hogy ő ilyenkor nem tud semmit sem csinálni, mert engem tart, de ugye a pihenésnek épp ez a lényege szerintem. Tegnap például séta közben pihenhetett. A bobokocsiról mindenki ismeri a véleményem, de tegnap még kevésbé voltam hajlandó benne utazni, és anya félve attól, hogy valaki ráuszítja a gyermekvédelmiseket az ordító baba, vagyis Bobó miatt, inkább kivett. Anya karjában nagyon jól tudtam aludni, főleg hogy a bobokocsival inkább leparkolt- akkor már tudtam, hogy jó belátásra tért-, és onnantól a karjában fekve aludtam. Ezt máskor is így fogom csinálni, mivel a sétálással még jobban ringatott. Anya hiába mondja, hogy fáj a karja, iszonyat ciki egy gyenge anyával közlekedni, így én gondoskodom majd arról, hogy nekem legyen a legerősebb anyukám. De visszatérve apára és a szombatra. A bobokocsizást ma is eljátszottam, azzal a különbséggel, hogy anya apa mellett mindig elromlik, és nem vett ki. Ne féljetek, én ordítottam, hátha valaki szól a gyámügynek, de úgy tűnik nem számíthatok senkire. Mondjuk, lehet ott rontottam el, hogy amikor a szomszéd nénivel találkoztunk és beszélt hozzám, akkor elhallgattam arra a pár percre, és lestem, hátha mond valami érdekeset. Utána hiába folytattam a műsort, akkor már anya is azt mondta, hogy ez hiszti, pedig de. A bobokocsis nemalvás után persze álmos voltam, de ezt titkolnom kellett, így csak pár órával később aludtam el. Ezúttal a kertben, de ismét anya kezében. Éljenek az erős anyák.  Utána viszont apát szórakoztattam. Ő elkezdett valamit csinálni a lakásban, valami újabb merényletet, ami korlátozza a mozgásszabadságom, de igyekeztem megakadályozni, hogy a munka végére érjen. Mindig odamentem hozzá, a pancsis helységbe próbáltam bejutni, de ő mindig megfogott, és visszavitt a helyemre. Hiába pihent volna, már nem adtam rá engedélyt, így csak jó lassan haladt a zárkámmal. Egy idő után megunta és azt hitte, ő az úr a háznál, betett a járókába. Ott viszont anya nem tudta elviselni, hogy reklamálok, vagyis ismét ott voltam, ahol én akartam. Figyelitek, már megint győztem.

Miközben anya azt lesi, hogy a négykézlábas popsi riszából mikor kezdek el mászni, én sokkal izgalmasabb dolgot fedeztem fel. Egy ideje feltűnt, hogy a lakás nemcsak nappaliból áll, hanem mellette van a hideg köves valami, ahol biztosan találok magamnak egy kis morzsát. Mondjuk, ennek anya nem örül annyira, pedig értékelhetné, hogy már egyedül is tudok enni. Egy ideje rendszeresen vadászom ott az elejtett falatokat, és olykor-olykor- az asztal alatt találok valami nekem való hamit.

Viszont anya nem csak arra szokott közlekedni, így ideje volt abbahagynom a küszöbön megállok, jó fiú vagyok játékot, és elindulni a másik irányba is. Anya nem túl lelkes ettől, pedig semmi pénzt nem kérek a kúszós takarításért. Van a pancsis helyiség, oda csak akkor megyek, ha anya is ott van, mert egyedül nem jó ott lenni. Ahol viszont a bejárati ajtó van, ott mindig találok valamit. Például anya ott gyűjti a pelusaimat. Azt végképp nem értem, miért nem engedi, hogy játsszak velük. A pelus, úgy tudtam, hogy az enyém, de lehet, hogy csak arra kellek, hogy nehezen telepakoljam, aztán meg elkobozzák. Azt hiszik olyan könnyű munka megtölteni, és mire élvezhetném, hogy jó puha és meleg, egyből elveszik. Ráadásul később sem játszhatok vele. Újabban igyekszem szagosítani is, de anya egyre csak köszöngeti, és hálás minden csomagért. Rám nem lehet panasz, ha kell, napi 4-5 csomagot simán gyártok. De visszatérve kalandozásaimhoz, egyszer már anyáék szobájába is eljutottam, de ott aztán tényleg nem csinálhattam semmit. Ezekkel nem is lenne gond, de már a nagyszobában sem engednek mindent. Például szupi búvóhelyeket találtam, de anya szerint az mind tilos. Persze, hogy tilos, ha minden jó dolgot ott tárolnak. A zsinórok és társai még mindig a szigorúan tilos kategória, de nem adom fel. Anya hiába mondja, hogy nem szabad, én azt a szót, hogy nem, nem értem. Ti értitek? Előbb utóbb úgyis igen lesz, azt már értem legalább.

Sziasztok, gondolhatjátok, hogy nem rólam van szó a címben. Biztosan már Ti is kívülről fújjátok mit csinál anya folyton. Egyrészt fényképez, másrészt úszni visz. Nem tudom melyiket utálom jobban. Mondjuk a vízben mostanában már pancsolok, már csak arról kéne anyát leszoktatni, hogy víz alá nyomjon. Ne féltsetek, már gyúrok, így remélem nyáron én nyomom anyát a víz alá. A szemen fröcskölés már profin megy.

A másik hobbi a fényképezés, éjjel-nappal fotóz. Na jó, éjjel nem, legalábbis nem tudok róla.

Na most a kettőt összekötötte. Biztosan valami nagy ember, hogy elintézte, hogy a vízben is fényképezzenek. Kezd veszélyessé válni.

Szóval mostanában a víz alatt is fényképeztetett. Remélem ezt nem vezeti be, mert nem elég, hogy lenyom a víz alá,  de még a szemembe is vakuzik. Nem tudom mi jöhet még ezután. Lehet még pelust is merülés közben fog cserélni, mert miért is ne. Esetleg a szopit is akkor intézzük. Valaki szóljon már anyának, hogy emberpalánta és nem halpalánta vagyok, mielőtt még egy akváriumra cseréli a kiságyam.