Sziasztok,

nem értem anyáékat. Eddig azt várták, hogy beszéljek, most, hogy beszélek az a bajuk, hogy szerintük dirigálok (milyen fura szavak vannak). Nem is dirigálok, hanem csak megmondom, mit szeretnék. Például, amikor tök jól játszom, és anya odajön, akkor mondom neki, hogy anya főzni. Meg amikor együtt sütünk zsömit, akkor nem tudom miért az enyémet nézi, miért zavarja, ha én sok pici kígyót csinálok, inkább szólok neki, anya el. Meg az is zavarj, hogy ha csipog a gép egyből mondom, hogy kipakolni. Aludni később is lehet, ha csipog akkor meló van. Nem hagyom, hogy lazsáljanak, majd én rendet teremtek. De akkor is szólok, ha szomjas vagyok, csak nekik ez se jó, mert este alvásnál hiába mondom ötször, hogy szomjas vagyok, csak háromszor adnak inni. Ha sírok azt mondják mondjam mi a gondom, mert csak úgy tudnak segíteni, de úgy tűnik mégsem. Megtaláltam a vízipisztolyomat és mondtam, hogy menjünk Balatonra fröcskölni Dórit, de ezt is hiába kértem, azt mondták, most hideg van és ilyenkor nem lehet a Balatonra menni. Viszont van egy furcsa szó, igen, ezt sose mondom, mert a nem sokkal több mindenre jó. Anya szeretné, ha mondanám, hogy igen, de nem. Mindenesetre amíg nem beszéltem addig csak találgattak, most meg, hogy mondom mi legyen, kifogásokat találnak, hogy mit miért nem. Akkor most mondjam, vagy ne mondjam?....