Rájöttem, hogy egy apró dolgot csinálok, és máris körbeugrálnak, és megkeresik az összes puszipontot rajtam. Mondjuk ez utóbbit nem mindig kedvelem, mert csupa nyál leszek, és szerintem azt használják ki, hogy nem tudok elszaladni. Még....., hangsúlyozom, MÉG! De azért be kell vallanom, hogy tetszik is ez a puszipontos játék, mert kiderül a végére, hogy én egy hatalmas puszipont vagyok. Képzeljétek, még a popsim is csupa puszipont. Apa popsija nem az, mert mindig mondja anyának, hogy ő is kér puszit, de anya szerint apának nincs ott puszipontja. Szegény apa.
De visszatérve anyáék örömforrására, legújabban az, hogy hasról hátra fordulok. Csak az zavar, hogy mióta megmutattam nekik, hogy megy ez nekem, azóta állandóan azt várják, hogy forogjak. De mi vagyok én? Cirkuszi mutatványos? Viszont ugyanígy tudnak örülni, ha új hangot adok ki. Pedig nemrég kifejlesztettem egy nagyon rémisztőt - amolyan kis oroszlánosat -, de nem félnek tőlem. Igaz, mondják, hogy ne ijesztgessem őket, de egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik megijednének.
Nem minden újdonságnak örülnek, bár hozzáteszem, én sem. Újabb két fogam bújik éppen ki, ami keservesen fáj nekem, és anya sem tudja, miért kell nekem 6 hónapos koromra 4 fogat növeszteni. Nem értem, mit nem ért ezen. Úgy hallottam jön a hami akkor, és hogy egyek fog nélkül? 4 fog már tuti elég. Alig várom, hogy végre ehessek. Anya minden nap iszik valami nagyon finomat, szóval úgy döntöttem én is azzal kezdek. Anya szerint nem, de úgyis én fogom eldönteni, hogy mit eszem és mit nem. Próbáljon meg anya helyettem nyelni. Hacsak nem fog megint szemen fújni, -mint a keserű szirupnál, azért, hogy nyeljek. Mit mondjak, az elég csúnya dolog, kihasználni a reflexeim.
