Anya megint izgalmas programot talált ki. Szépségboltban voltunk. Valami olyan hely, ahol szépséget vesznek. Képzeljétek, először velem kezdték, amit nem értettem, mert hát én gyönyörű vagyok. Elterelték a figyelmem, és levágták a hajam, mert mindenki kislánynak nézett. Legalább már tudom mi az a kisfiú és mi a kislány. Én ezek szerint kislány voltam és most kisfiú lettem. Nem tudom miért nem volt jó anyának a kislány, de nekem mindegy, majd lehet, hogy lehetek még kislány. Mindenesetre most még gyönyörűbb vagyok, de ezt biztosan mindenki tudja. Aztán anya jött, belőle is kisfiú lett, mert neki is a fején lévő szőrt vágták le. Most akkor a családban mindenki kisfiú, mert apának mindig is rövid volt a fején lévő szőr, biztosan ő nem szeret egyáltalán kislány lenni. Utána volt még valami, amit aztán nagyon nem értek. Anya engedte egy néninek, hogy az arcát bántsa, pedig láttam anyán, hogy ez fáj neki. Bezzeg, ha én karmolom vagy harapom, nekem sosem engedi meg, szóval nem tudom, hogy a nénit miért szereti jobban, hogy neki még azt is szabad, amit nekem nem. Azért anyának szurkoltam, de segítettem a néninek is, mert megmutattam, hogy kell megcsavarni anya nóziját. Az is lehet persze, hogy fél tőle és azért, így úgy tűnik nekem is félelmetesebbnek kell lennem...