Sziasztok, úúúú de messze van Koppenhága. Anyáék nekem nem vettek jegyet csak valami illendőséget fizettek a madármasinára, így kénytelen voltam Koppenhágáig mászni. Anya szerint nem kellett volna, de féltem, hogy különben nem érek oda. Szerencsére így anyáékkal együtt érkeztem, bár anya nem maradt volna le, mert ő is velem jött. Nem annyira örült ennek, de azt már régóta tudjuk, hogy neki semmi sem jó. Anyáék szerint szép hely Koppenhága, de szerintem a legjobb a reggeli. Tudjátok mi volt? Palacsinta. Anyáék szerint svédasztal volt, de apa azt mondta nekem, hogy Koppenhága Dániában van, így biztosan rosszul mondták, és dánasztal volt. Volt ott minden, de kit érdekel minden, ha van palacsinta. Mindenesetre én ezentúl mindig palacsintát akarok reggelizni. Vártam is amikor hazajöttünk, hogy mikor hozza anya végre a palacsintát, addig vártam, míg ebéd lett a reggeliből, de a palacsinta még mindig nem készült el. Pedig apa szerint pikk-pakk megvan.  Lehet, hogy a pikk-pakk megvan, de a palacsinta sehol sincs, az tuti, pedig én nem pikk-pakkot, hanem palacsintát szeretnék reggelizni. Anya védőnő barátnője szerint nem kell nekem mindig palacsintát reggeliznem, de ez is csak azt igazolja, hogy megint anyát védi. Nem baj, majd én meg megtanítom a babáját, hogyan kell szétrámolni a lakást. Nemsokára meglátogatom, mert már majdnem annyi idős, mint én, csak 11 hónappal kevesebb. Majd viszek neki palacsintát, mert szegényt biztosan annyira védik, hogy még azt se tudja mi az. Ne félj haver, rám számíthatsz, megvédelek a védőanyukádtól!