Na vajon miről szólhat a mai mesélni valóm? Hát az alvásról. Aludni nagyon szeretek, bár alvás közben nem haladok a dolgaimmal. Mégis muszáj, mert nagyon fárasztó egész nap mozgatni kezem-lábam, így pihennem is kell. Tudtátok például, hogy úgy lehet a legjobban csörgőzni, ha mindkét kezem és lábam rázom hozzá? Ez viszont tényleg nagyon kimerítő, a gurulásról, kúszásról és a játékaim szétpakolásáról már nem is beszélve. Szóval időnként energiát gyűjtök némi szunyókálással. Észrevettem, hogy anyának nincs türelme engem altatni, mert ha a kiságyba tesz, azt nyilván nem hagyom szó nélkül. A kisággyal mi a bajom? Az, hogy kicsi. Éjjel bele kényszerülök, de nem tudok semerre se menni, mindig koppanok. Szóval anya más alternatívát választ alváshoz.

 Vagy sétálni megyünk, de persze attól még előfordulhat, hogy reklamálok, így akkor jön a másik lehetősége, hogy a hátára tesz hátizsákban. Ezt a megoldást otthon is alkalmazza, csak akkor nagyon kell figyelnem, nehogy véletlenül leüljön miután elaludtam, hiszen nekem kell pihenni, nem neki. Van viszont még egy ennél is sokkal jobb alvóhelyem. Apa biztos irigy rá, mert mindig rászól anyára, hogy miért nem az ágyamban alszom. Ez is vicces, hogy én nem alszom az ágyamban, mégis anyát tolja le. Ez majd később nekem is jól jön, a lényeg, hogy anya a hibás. Nem is csoda, hogy irigy apa, mert anya cicijénél nincs is jobb hely a világon. És közben legalább biztosan nem csinál anya semmit, maximum zsibbad egy idő után. Mi több, ha alvás közben megéhezek, szólnom sem kell, mert ott a hami, olyan mintha még anya pocijában lennék, mert valljuk be azért ott volt a legjobb. Azt hiszem a többi alternatívát is erre váltom le, mert ez csudajó.

Nem is meséltem még, hogy egy hete már kúszom is (nyilván, aki kúszik, az elfoglalt). Ez azért jó, mert így hamarabb eljutok az úticélomhoz. Néha azért megkérdezem, hogy minek, mert amint anya észreveszi, hogy nagy hévvel oda kommandózom mondjuk a földön lévő zöldséghez vagy a zsinórhoz, már rohan is oda, és vagy engem vagy a kinézett játékomat teszi odébb. Az egyik barátom (a pálma ) már el is költözött nagyiékhoz, mert anya szerint jobb helye lesz ott neki. Szerintem meg nagyon jóban lettünk volna, például első rántásra odaadta nekem az egyik levelét. Ha nem akarta volna, biztosan nem adja nekem. Egyébként anyáék telerakták a földet színes szőnyeggel, csak a legérdekesebb dolgok persze a szőnyegen kívül vannak, és akkor csodálkoznak, hogy én is inkább odamegyek. A fekete zsinór nagyon érdekel, de azt féltik a legjobban. Ma már pont odaértem,  anya szépen rám mosolygott és a zsinórt felemelte, mert szerinte a laptop madzagja nem játék. Szerintem meg el tudom dönteni, hogy mi játék. Játék az, amivel játszani lehet. Na egy ilyen kígyószerűség nagyon jó mókázásra ad lehetőséget. Aztán anya csodálkozott, hogy csúnyán néztem rá. Addig örüljön, amíg csak nézek, mert a hangom is ki tudom ereszteni, csak kihasználja, hogy megint köhögök, így tartalékolnom kell a hangszálaimat az igazán komoly problémákra. Jobb lesz felkészülnöm, mert azt hiszem a harc megkezdődött.