Emlékeztek az első nyaralásomra? Tudjátok, amikor két szurit kaptam induláskor a lábamba. Most újra elutaztunk, és nagyon sírtam, amikor kimentünk az ajtón. Szerencsére most nem mentünk a doktornénihez, így úgy tűnt, ez a nyaralás tényleg jó lesz. Nagyon vicces volt, mert először valami nagy helyre érkeztünk, ahol anyáék ott hagyták a bőröndöket, szerencsére engem vittek magukkal. Utána meg valami világító kapun mentünk át, ahol nagyon jófejek voltak, mert azt mondták, hogy a sapkámat le kell venni. Anya ezt sose engedi, de most mégis hallgatott rájuk. Aztán még vártunk, de rájöttek anyáék, hogy nem jó helyen, mert végül elindultunk és valami nagy géphez mentünk. Nem értem miért hitték azt, hogy az a nagy gép majd odajön hozzánk. Nagyon hangos volt az a gép, de nem féltem, mert anya vigyázott rám. Aztán szopiztam és aludtam egy nagyot. Nemsokára meg már meg is érkeztünk a nyaralásba. Ott volt a nagybácsim, és megnézhettem a házát. Jó sok játék volt ott, így nem értem rá semmire, mert muszáj volt mindent kipróbálnom. Mondjuk a legjobban a laptop tetszett, ezzel engedte anya, hogy játsszam, és nagyon muris, hogy beszélt hozzám amikor kinyitottam és becsuktam. Jó sokat csináltam és mindig beszélt és beszélt. Voltunk kirándulni is,  nagyon jó helyeken voltunk, sok-sok érdekes dolgot láttam. A nagynénim még azt is megengedte, hogy mindent megfogjak. Szedhettem virágot, megsimogathattam az autókat, belenyúlhattam a szökőkútba, igazán jófej nénikém van. Biztos azért szórakoztatott így, mert mondták nekem, hogy a nénikémmel szórakozzak. Aztán jött az az unoka kislány meg nagyiék. Képzeljétek, már nem félt tőlem a kislány úgy mint régen, pedig most már tényleg meg tudnám harapni, de én csak anyát szeretem megharapni. Játszottunk együtt, csak azt nem értem, miért mindig azt a játékot választotta, amit én. Annyi minden volt ott, és amikor találtam valamit, akkor rájött, hogy milyen jó, és gyorsan elvette. Azért anya megvédett, és mondta, hogy én is hadd játsszak, de engem nem zavart, ha neki kellett, mert mindig találtam valami mást. Apa is vigyázott rám, mondta neki, hogy én nem vagyok játék. Egyszer például a lábikómnál fogva akart fölhúzni az ágyra, de szerencsére apa ezt nem engedte neki. Pancsiztunk is együtt, és anyáék figyelték, nehogy merüljünk. Mondjuk azt nem értem, miért akarta megmosni a hajamat, csak öntötte és öntötte a vizet. Ha nem tetszett valami, például a hajmosás, egyből kiabáltam, és az nagyon jól működött, mert anya mindig megvédett. Az állatokról már meséltem nektek, velük is a nyaralásban találkoztam és most már elhiszem, hogy a nyaralás jó. Majdnem minden tetszett, csak anyára haragszom, mert volt, hogy hajnalban fölébresztett, hogy kiránduljunk. Szerinte már késő volt, valami félős 10-et említett, de szerintem még nem, mert még aludtam. Sebaj, az autó mindig elaltatott és így amikor kiszálltunk a kiránduláskor mindent láttam, mert a szemem nem akart lecsukódni. Jó volt nagyon és nem is értem, ha ez anyáéknak is úgy tetszett, akkor miért nem nyaralunk minden nap....

El sem tudjátok képzelni mekkora szőrmókot láttam. Mozgott is,  jött felém és hozott egy labdát nekem. Én nagyon megijedtem és sikitottam, így anya szerencsére elmenekült velem. Mondta, hogy Maci kutya nem bánt és csak játszani akar, és kettőnk közül én vagyok a harapós nem ő. Hát nem tudom, de tényleg nagyon félelmetes. Szerencsére egy üvegajtó állta az útját, így nem tudott odajönni hozzám. Anya azt mondta, hogy szomorúak a szemei, mert nem barátkozom vele. Honnan tudja, hogy nem azért szomorú, mert nem kóstolhat meg engem? Azért messziről figyelgettem, és láttam, hogy nagybácsiék még enni is adnak neki. Ez kicsit megnyugtatott, lehet nem éhes, és nem akar engem mégsem megenni. Labdázni azért inkább nem szeretnék. Képzeljétek Dorka is nagyon bátor, tudjátok az unoka valakim. Ő simán játszik is vele, és tényleg nem bántja őt sem a szőrmók. Egyik nap jött velünk kirándulni, és akkor a nagynénim lovagoltatott rajta, nem is volt olyan félelmetes. Csak el akart szaladni, még jó, hogy engem fogtak, mert nem akartam volna vele menni. Később még puszit is adott állítólag, de az nem puszi volt, mert  a kezecskémet nyalta meg- biztos nem ízlett neki, ezért nem harapta le.  Azért jobb, ha óvatos maradok. Na jó most már azért a barátom lett, mert egyszer megvédett minket. Itt nem olyanok a séták, mint otthon, mert mindig látunk valami mozgó lényt. Ja, hogy hol, hát a nyaralásban. Sétálunk az erdőben, és vannak furcsa nagy foltos állatok- azt mondják, hogy múúú. Bár én inkább csilingelésr hallok, mert a nyakukban van a csengő. Ezt nem értem miért, kit kell nekik beengedni, és ha már valaki azt csilingeli, akkor már amúgy is látják, hogy ott van, de ez biztos megint valami felnőtt trükk.
Szóval Maci kutya onnan tudom, hogy a barátom, mert egyik nap hárman jöttek felénk a csilingelősök, én anya hátán voltam, és Maci kutya úgy megugatta őket, hogy visszafordultak. De aztán Maci kutya is elszaladt, mert azt mondják róla, hogy amikor a bátorságot osztogatták, akkor félt beállni a sorba. Ezt én nem értem, mert sokkal nagyobb fogai vannak, mint nekem vagy anyának. Szóval ezután már szívesen lovagoltam rajta. Vannak itt más állatkák is, például meleg takarók is, akik beeeee-t mondanak. Nagyon vicces, ilyeneket még sose láttam, és megkérem anyát, hogy az én takaróm is mondjon beeee-t, mert így sokkal érdekesebb. Voltak pacik is, de azon nem lovagoltam, mert anya szerint nekem Maci kutya az ideális paci méret. Hogy nekik mekkora fejük van...
Amikor nem erdőben vagyunk, akkor nagy fürdőkádak vannak, ahol úszkálnak valamik. Tegnap meg akartam fogni a hápit, de nem volt túl barátságos, mert mindig elszaladt. Volt valami hosszú nyakú is és képzeljétek ő se bobokocsizik, hanem hátán utaztatja a kisboboját. Szóval nagyon-nagyon izgalmasak itt a szőrmókok, és ezentúl csak ilyen helyen szeretnék sétálni, meg remélem anya megengedi, hogy az alvós macim helyett mozgó szőrmókom legyen.

Anya mindig annyira kreatív. Nem, ezt most nem azért mondom, mert újabban folyton lisztes dolgokat nyújtogat és olyanokat süt, amiből én csak nagy balhé árán kaphatok. Most másról van szó. Legújabb hóbortja, hogy folyton a nyomomban van, és amikor hason fekve játszom térdeltetni kezd. Összeszorítja a lábaimat. Sőt apának is azt mondta, hogy így kell játszani velem. Lehet, hogy nekik ez játék, de én így nagyon elfáradok, és nem is kényelmes. Egy nénihez vitt el, és ő mondta neki, hogy ezt csinálja, meg hogy a hátam húzza ki, és úgy ültessen. Azt akarják, hogy másszak. Azt mondják, ilyenkor már mászni kell, de nem akarnak sürgetni, viszont mégis ezt csinálják. Az persze senkit nem érdekel, hogy miért nem érek rá én ilyenekre. Állandóan fogat kell növesztenem, mert még van néhány, ami nem bújt ki. Úgy tudom egy évesen már mindegyiknek kint kell lenni, és én még csak 12-nél tartok, pedig mindjárt 11 hónapos leszek. Erről persze anya nem hallott. Szerinte elég lenne ilyenkor 4 fog. De ez nagy badarság- 4 foggal hogyan lehet enni? Még jó, hogy a fogak a legfontosabbak. Térdepléssel menni máskor is tudok majd, kúszva ugyanúgy eljutok mindenhova. No, de fogak nélkül hogyan tudnék élni. Anya meg a néni szerint a mászás nagyon fontos, de ezt se értem. Nem az a lényeg, hogy eljussak oda ahova szeretnék? Ez hasalva is megy. Na jó, mászva mintha magasabbra érnék, de akkor már inkább kipróbálom a két lábas mozgást, úgy leszek ám igazán nagy. Ezt anya nagyon nem akarja. Biztosan fél, hogy akkor mindent elérek, de hát pont ez a jó benne. Anya újra akar vinni a nénihez, de ezt én nem szeretném, mert megint a néni fogja megmondani mi a jó nekem,  pedig honnan tudná amikor nem is ismer. Nem értem anya miért nem inkább rám hallgat, amikor én tudom a legjobban mi a jó nekem. Ezt már a haminál is észrevettem, és meséltem is nektek erről. Ott annyit változott a helyzet, hogy egy-egy falatot azért kaphatok, ha megfelelően követelem. Ezek a lisztes dolgok egész jók, és látom, hogy anya örül, hogy az ő sütését eszem. Múltkor valami hatalmas dolgot ettek, valami hamiburg szerű a neve, de abból nem kaptam. Ez igazságtalan, mert anya barátnőjének a babája kapott, pedig ő sokkal kisebb nálam. Azt mondta anya, hogy azért kaphat ő, mert még pocakban lakik. Kérdezem én, ha a pocakban jár az, ami kint nem, akkor minek kellett engem kiszedni. Mindenesetre én szóltam a pocakban lévőnek, hogy be ne dőljön nekik, és ne siessen, pedig azt hiszem, ezzel a hatalmas hamival akarták kicsalogatni....

"Direkt csinál rumlit"?- kérdezte apa anyától. Azt hiszem rólam beszélt, bár nem értem, mert nem rumlit csináltam, hanem szépen kivettem a legbeljebb lévő játékot a dobozomból, és ehhez útban volt az összes többi. Tehetek én róla, hogy az volt legbelül? Apa szerint bármi lett volna legbelül, azt akartam volna, de ez logikus is, azt látom a legkevésbé, és így azt kellett megnéznem, no meg megkóstolnom. Szóval apa, nem rumlit csinálok, csak átrendezem a játékaimat. Sőt az egész szobát átrendezem, sose unják meg, mert mindig másképp néz ki. Apa szerint vissza is kéne pakolnom, de nem gondolja, hogy én arra ráérek, erre a funkcióra tartom többek között az anya nevű rabszolgát. Egész jól működik. Egyébként apa szerint nekem nem is kell játék, mert csak a papír meg a zacskó érdekel. Ez így egyáltalán nem igaz, mert nagyon kíváncsi vagyok mi az a lapos fekete doboz a szekrényben, és hogy mi van a fiókban. Ezt apa végképp nem érti, mert szerinte a fiókban az ő dolgai vannak, de jó lenne ha megtanulná végre, hogy itt csak nekem vannak dolgaim, minden az enyém, mert a főnök én vagyok. Apa szerint a varázsolgatásommal is rumlit csinálok, pedig az csak varázslat. Például a kezembe akad egy papír, és én pillanatok alatt kettőt csinálok belőle, sőt akár többet is. De ugyanez igaz a cumisüvegemre is.
Múltkor a cumiból kettőt csináltam. Reméltem, hogy anya meg fog dicsérni érte, de nemhogy dicséretet nem kaptam, de azt mondta, hogy nem szabad elrágni. Pedig szerintem nagyon jó, hogy kettőt csináltam belőle, mert anya szerint cumisüvegből sosem elég, de mégse láttam azóta azt a cumit. Azt hittem, hogy így sűrűbben kapom meg, mert a kettő anya szerint több, mint az egy, de ha több, akkor miért lett kevesebb, és miért tűnt el. Lehet, hogy félreértettem, és mégis az egy a több, vagy apa rábeszélte anyát, hogy ne adja nekem a cumisüveget, mert az is a rumli része? Jobb lesz vigyáznom, a végén még elfogy a cumisüveg, és kénytelen leszek poharakat  rágni...

Na végre, ma sikerült megkaparintanom anya hamiját. Felháborító, sokkal jobb, mint az enyém. Anya nem volt túl lelkes, hogy az övét eszem, mert azt mondta, hogy én még nem ehetem. Azért hagyta, hogy kicsit majszoljam, de aztán elvette a megkaparintott finomságot. Azt mondta, hogy a tojás és a cukor nem jó nekem. Mi az hogy nem jó? Ezt mégis miből gondolja? Szerintem ettől lett igazán jó. Mindig arra a védőnéni barátnőre hallgat, akiről most is bebizonyosodott, hogy anyát védi. Biztosan fél, hogyha anya elöl elveszem a hamit, akkor nem marad a barátnőjéből semmi. Mondjuk ettől félhet, mert anyát jól leszívom, amit anya viszont cseppet sem bán. Azt mondja, régen volt ilyen kis súlyú mint most, szóval én vagyok a legjobb fogyókúra, bár ez a szó nem tudom mit jelenthet. Elfogy valami kúra- és ennek mi az értelme?
Anya viszont visszaél azzal, hogy én bármit megeszek, mert nem kockáztathatom, hogy ne legyen tele a pocak. Az is lehet, hogy úgy gondolja, hogy amíg én a vackokat eszem, addig kevesebbet kérek belőle, és többet szívom anya tejét, vagyis még kisebb lesz, bár abban nem tudom mi a jó, mert én pont nagy akarok lenni, és nem akarom, hogy anya elfogyjon. Ennyit az anyai önzetlenségről. Eddig is láttam, hogy ők mást esznek, de ez tényleg csúnya dolog, hogy az övék sokkal jobb. Az, hogy az enyém puha, az jó, mert nem kell időt töltenem azzal, amit anyáék szoktak csinálni a hamival a szájukban. De nem hiszem, hogy attól, hogy puha, attól még ne lehetne jó. Néha kapok üvegből enni, az egy kicsit fincsibb, de persze ezt is sajnálják tőlem, és csak ritkán adják. Biztosan, hogy anyának mindig legyen programja azzal, hogy csinálhat nekem hamit. Az üvegest szerintem nem ő csinálja, és akkor nagyon unatkozik szegény. Rá kell jönnöm, hogy csak mutatják a jó fejt, de valójában én csak azért vagyok, hogy a földről fölszedjem a morzsákat, hogy nevessenek rajtam, és hogy a hosszú éjszakák alatt se unatkozzanak.
Amúgy anya szerint én egy kis hamiért őt is elcserélném. Ebben nagyon téved, ugyanis anya játék közben is hamiként szolgál. Odakúszom hozzá a földön, és máris enyém a fincsi tejci, szóval nekem igazán fontos anya, mert például apa sose ad tejcit nekem. Esetleg apát kölcsönadnám, bár ő meg nagyon mókás. Ezen még gondolkodnom kell....

Valami nagyon rosszat csinálhattam, csak fogalmam sincs mit. Igaz, néha leszedek egy-két jelet anya gépelőjéről, no meg bemegyek a pancsi szobába, ahonnan mindig kihoznak, és persze mindenre azt mondják, hogy nem, de attól én még jó vagyok, ugye? Mégis két napja folyton bántanak. A nózimat szívják azzal a borzalmasan hangos masinával, legalábbis szerintem ők csinálják, de minimum segítenek a gépnek, mert mindig lefognak. Első nap tönkrement a hangoskodó nózitbántó gép, és apa elszaladt valamiért. Nagy dobozt hozott, és egész jópofa játéknak tűnt. Aztán este kiderült, hogy igaz, hogy én kaptam, de ezzel inkább nem játszanék, mert egy másik olyan hangos kínzó szerkezet. Apa mondta is, hogy elég drága egy zsebkendő, de hát kértem én ezt? Az ő orrukat bezzeg sose bántja a gép. Én hiába üvöltök, semmit sem ér. Nincsen szívük, hogy ezt csinálják. Megpróbálok jó lenni, de fogalmam sincs azt hogy kell. Bár nem mondták, hogy rossz vagyok, de mégis ez lehet az oka a bántásnak. Azért mert cuki vagyok biztosan nem csinálnák ezt. Ráadásul mindig mondják, hogy jól van, és ügyes vagyok. Ügyesen üvöltök, vagy mire gondolnak? És mi van jól? Semmi nincs jól, amíg ezt csinálják. Van ötletetek hogyan tudom leszoktatni őket arról, hogy a gépnek segítsenek? Sokkal jobb lenne, ha a masinát fognák le helyettem.  Még annyira pici vagyok, hogy nem tudok ellenállni, és sajnos már nem vagyok annyira pici, hogy elbújjak. Pedig az jó ötletnek tűnik, hiszen ennivalót bárhol találok, más meg nem is fontos. Azt is mondják, hogy értem csinálják, de ezt aztán végképp nem értem. Ti értitek? Tegnap este még a popsimba is benyomtak valamit, borzalmasan rossz volt, és ennek nagyon is hangot adtam, de nem hatotta meg őket. Azt mondták lázam van, és azt csillapítják. Minek csillapítják, az enyém, és én majd szólok, ha nem kell.  Hiába gondolkodom, fogalmam sincs mit tehettem, de ennél nem tudok jobb lenni, mert ha semmit nem csinálok, hogyan fedezem fel a világot?

Képzeljétek mire jöttem rá: a peluscsere egy nagy időrablás. Anya lefog és ott tart, miközben az idő csak telik. Miért hiszi, hogy én ráérek ilyenekre, amikor annyi fontos dolgom van. Tudom, hogy ő egész nap semmit nem csinál, csak engem les és rajtam nevet, de engem nem kellene feltartania. Egyébként szerintem próbálja megtanulni tőlem, mit és hogyan kell csinálni, ezért figyel engem. Meg is szokott dicsérni, amikor a popsimat előre-hátra hintáztatom négykézláb, hogy milyen ügyes vagyok. Neki szerintem nem menne, mert egyszer régebben lefeküdt mellém, és próbálta utánozni a mozgásoma, ahogy kúszok, de hamar elfáradt. Ráférne pedig egy kis edzés. Ő még kúszni sem tud, én meg már majdnem mászok, de ehhez az kell, hogy naponta többször gyakoroljak. Sőt a lábam is simán a számba veszem, anya pedig ebben sem remekel.

Most már egyébként nemcsak ő nevet rajtam, hanem én is rajta, vagy rajtuk, mert apa és nagyiék is be szoktak szállni a bolondozásba. Gondoljatok csak bele, egyszerre négyen csapkodják a kezüket és mondanak valamit, és folyton ismételgetik. Igazából lehet hogy sírnom kéne, hova kerültem, de ilyenkor ők is cukik, szóval inkább nevetek. Valamikor az én kezemmel is csinálják, az is vicces. Visszatérve a peluscserére, úgy látom itt is nyerni fogok, mert anya - mivel nem edz- nem tud rendesen lefogni, így sikerül elforgolódnom. A végén mondjuk még csak sikerül neki, de idővel ez változni fog. Előbb utóbb csak belátja, hogy ennek semmi értelme, mert ki téríti meg nekem a 3 perc időveszteséget. Így sose érek a világfelfedezés végére.

 

Anya újabban ezzel a mondattal fogadja a vendégeket, akik csak jót mosolyognak rajta. Egy ideig... Ilyenkor tudom, rajtam a sor, ha anya mond valamit, akkor az úgy is van (kivéve, ha nekem mondja). Először persze előadom a cuki Bobót, nem nehéz, hiszen én tényleg cuki vagyok. Aztán viszont, amikor megfognak, mert azt hiszik, hogy könnyű vagyok, és amúgy is engem fogni öröm, akkor már kezdem a kiképzést. Úgy látom mindenkire ráfér egy kis kozmetikai kezelés, és mivel én nemcsak cuki, hanem jó fej is vagyok, ingyen megszámítom ezt. Arra is rájöttem már, hogy egy szemmel ugyanúgy látni, mint kettővel, így azt sem értem miért olyan nagy gond, ha az egyiket véletlenül kinyomom. Gondolom azért van kettő, hogy egy mindig maradjon. Szóval ezzel kezdjük a barátkozást. Úgy tűnik, nekik kevésbé tetszik ez mint nekem, mert hamar leraknak, pedig lenne még mit igazítanom rajtuk. Sebaj, a földön is van élet, vagy étel. Legalábbis olyan, ami annak tűnik. Ilyen például a papucs és a lábfej. Az utóbbi viccesebb, mert szépen odakúszom, és egyszercsak hamm. Mondjuk ilyenkor nagyon csúnyán viselkednek, mert hangosan elkezdenek kiabálni, pedig én csak egy picit megharaptam. Apa például úgy kiabált, hogy én attól úgy megijedtem, hogy elkezdtem sírni, amire anya elkezdett nevetni. Nem értem, miért reagálnak ennyire furcsán a felnőttek. Harapni egyébként bármit lehet. Anya mikor a hátára tesz, akkor ott is jól tudok harapni. Ilyenkor anya is nagyon csúnyán viselkedik, mert egyből levesz magáról. Anyát egyébként bárhol meg lehet harapni. Az a trükk, hogy azt hiszi, puszit adok, még mondja is, hogy adjak anyának puszit. Látom, hogy fél tőlem, mert sose tudja mi vár rá, és ez muris hogy 9 hónaposan nemcsak hogy én vagyok a főnök, hanem félnek is tőlem.Van, hogy igazából puszit akarok adni, mert szeretem anyát, és látom, hogy nagyon szereti az én nyáltócsás puszimat, de végül mégis harapok, mert csak. Azért növesztettem a fogaimat, vagy nem? De csak a felnőttek ilyen nyafkák, mert például, amikor az almát harapom, vagy a csörgőmet, egyik sem sikítozik. Nem véletlen, hogy jobban szeretek a játékaimmal szórakozni, mint a felnőttekkel, mert nekik semmi humorérzékük. Ez onnan is látszik, hogy engem hogyan próbálnak szórakoztatni. Mondanak mindenféle szavakat, azt hiszem neveket, és azt lesik, melyiken nevetek jobban, vagyis kit nevetek ki. Szerintetek ez vicces? Csak mert anyáék ezen nagyon jókat nevetnek, így már hetek óta ez az esti műsor. Amikor megunom, és elkezdek reklamálni, akkor meg még jobban nevetnek. Most komolyan, én vagyok ilyen pici, hogy nem értem a viccet, vagy ők nem tudják, hogy mi az ami humoros? Lécci-lécci áruljátok el, mert ha nekik van igazuk, akkor elfogadom, de szomorú leszek, hogy csak én vagyok normális. 

Képzeljétek, anya körbe van véve érdekes játékokkal. Egyik ismertetőjelük, hogy mindegyik beszél, a másik, hogy nekem ezekkel nem szabad játszani (az viszont nem jelenti azt, hogy nem játszom velük). Az egyiken például a védőnéni hangja van. Tudjátok, anya barátnője, aki a rossz oldalra állt, és helyettem, mindig anyát védi. Olyan, mintha anya beszélgetne vele, de nem értem, hogy lehet egy géppel beszélgetni.  Pedig minden nap ezt csinálja, és jó sokáig. Előbb utóbb le fog merülni a védőnéni hang, mert a játékaim is néha lemerülnek, pedig én kevesebbet játszom velük, mint anya ezzel a géppel. Ezen kép is van, és anya közben püföli is a gombokat (ezeket, amiket most én). A másik a telefon, vagy valami ilyesminek mondja anya. Azzal már én is játszottam, és képzeljétek nekem is elkezdett beszélni. Ezen mindig nagyi szól. Mondjuk, az én játékaim sokkal jobbak, mert azon több program  van, ezeken meg úgy látom csak egy. Szegény anya, biztosan nagyon unja már. 

Hétvégén egy harmadik masina is működésbe lépett, igaz azzal apa játszott, és apa nem beszélgetett vele. Egy nagy fekete doboz. Csomó bácsi volt ott, és a sok bolond mind egy labdát üldözött. Szerintem nagyon szegények lehetnek, mert nekem például 3 labdám is van, nekik meg összesen egy volt. Szívesen odaadom nekik az egyiket, csak még nem jöttem rá hogyan. Majd, ha már magasabbra érek, és elérem, akkor odateszem, mert tudom én, hogy ott vannak a nagy fekete dobozban.

Juhhhé, szombat van, végre pihenhetünk. Apa ilyesmi gondolatokkal ébredt. Már a gondolat maga is furcsa. Pihenni??? Majd én eldöntöm, ki és mikor pihenhet. Anya például akkor pihenhet, amikor nagy nehezen a kezében alszom el. Mondjuk azt mondja, hogy ő ilyenkor nem tud semmit sem csinálni, mert engem tart, de ugye a pihenésnek épp ez a lényege szerintem. Tegnap például séta közben pihenhetett. A bobokocsiról mindenki ismeri a véleményem, de tegnap még kevésbé voltam hajlandó benne utazni, és anya félve attól, hogy valaki ráuszítja a gyermekvédelmiseket az ordító baba, vagyis Bobó miatt, inkább kivett. Anya karjában nagyon jól tudtam aludni, főleg hogy a bobokocsival inkább leparkolt- akkor már tudtam, hogy jó belátásra tért-, és onnantól a karjában fekve aludtam. Ezt máskor is így fogom csinálni, mivel a sétálással még jobban ringatott. Anya hiába mondja, hogy fáj a karja, iszonyat ciki egy gyenge anyával közlekedni, így én gondoskodom majd arról, hogy nekem legyen a legerősebb anyukám. De visszatérve apára és a szombatra. A bobokocsizást ma is eljátszottam, azzal a különbséggel, hogy anya apa mellett mindig elromlik, és nem vett ki. Ne féljetek, én ordítottam, hátha valaki szól a gyámügynek, de úgy tűnik nem számíthatok senkire. Mondjuk, lehet ott rontottam el, hogy amikor a szomszéd nénivel találkoztunk és beszélt hozzám, akkor elhallgattam arra a pár percre, és lestem, hátha mond valami érdekeset. Utána hiába folytattam a műsort, akkor már anya is azt mondta, hogy ez hiszti, pedig de. A bobokocsis nemalvás után persze álmos voltam, de ezt titkolnom kellett, így csak pár órával később aludtam el. Ezúttal a kertben, de ismét anya kezében. Éljenek az erős anyák.  Utána viszont apát szórakoztattam. Ő elkezdett valamit csinálni a lakásban, valami újabb merényletet, ami korlátozza a mozgásszabadságom, de igyekeztem megakadályozni, hogy a munka végére érjen. Mindig odamentem hozzá, a pancsis helységbe próbáltam bejutni, de ő mindig megfogott, és visszavitt a helyemre. Hiába pihent volna, már nem adtam rá engedélyt, így csak jó lassan haladt a zárkámmal. Egy idő után megunta és azt hitte, ő az úr a háznál, betett a járókába. Ott viszont anya nem tudta elviselni, hogy reklamálok, vagyis ismét ott voltam, ahol én akartam. Figyelitek, már megint győztem.