Képzeljétek, anya körbe van véve érdekes játékokkal. Egyik ismertetőjelük, hogy mindegyik beszél, a másik, hogy nekem ezekkel nem szabad játszani (az viszont nem jelenti azt, hogy nem játszom velük). Az egyiken például a védőnéni hangja van. Tudjátok, anya barátnője, aki a rossz oldalra állt, és helyettem, mindig anyát védi. Olyan, mintha anya beszélgetne vele, de nem értem, hogy lehet egy géppel beszélgetni.  Pedig minden nap ezt csinálja, és jó sokáig. Előbb utóbb le fog merülni a védőnéni hang, mert a játékaim is néha lemerülnek, pedig én kevesebbet játszom velük, mint anya ezzel a géppel. Ezen kép is van, és anya közben püföli is a gombokat (ezeket, amiket most én). A másik a telefon, vagy valami ilyesminek mondja anya. Azzal már én is játszottam, és képzeljétek nekem is elkezdett beszélni. Ezen mindig nagyi szól. Mondjuk, az én játékaim sokkal jobbak, mert azon több program  van, ezeken meg úgy látom csak egy. Szegény anya, biztosan nagyon unja már. 

Hétvégén egy harmadik masina is működésbe lépett, igaz azzal apa játszott, és apa nem beszélgetett vele. Egy nagy fekete doboz. Csomó bácsi volt ott, és a sok bolond mind egy labdát üldözött. Szerintem nagyon szegények lehetnek, mert nekem például 3 labdám is van, nekik meg összesen egy volt. Szívesen odaadom nekik az egyiket, csak még nem jöttem rá hogyan. Majd, ha már magasabbra érek, és elérem, akkor odateszem, mert tudom én, hogy ott vannak a nagy fekete dobozban.