Még mindig Bobo vagyok, az az aranyos kisbaba, aki éjjel mindig hagyta anyáékat aludni. Egy, maximum két alkalommal kértem enni, mert a pici pocakomat muszáj mindig teletenni. 

Azt ugye tudjátok, hogy már régóta - 6 hetes korom óta - a saját szobámban alszom egyedül. Aludtatok már egyedül? Elég unalmas, és valljuk be unatkozni nem jó. Hát  én is szerettem volna izgalmasabbá tenni a sötétség hosszú óráit, és könnyen rájöttem, mivel lehet ezt megoldani. Ahányszor csak unatkozom, elkezdek hangoskodni, és anya ilyenkor mindig odajön. Máris van társaságom. Mondjuk, ő nem tűnik olyan lelkesnek, pedig csak ötször hívom éjjel, és mindig hamar elengedem. Lehetne az is, hogy folyamatosan kiabálok, és akkor anya kénytelen lenne egész éjjel engem szórakoztatni. Egyetlen egy dolog van, ami nem tetszik ebben nekem, mégpedig az, hogy anya mindig megetet, holott nem is vagyok éhes. Ti talán ennétek egész éjjel? Mondjuk, egyszer-egyszer volt már olyan, hogy odajött hozzám, bekapcsolta a forgóm, és lelépett. Igazán jó fej vagyok, mert nekem ez is elég. A lényeg, hogy rendszeresen kb. 2 óránként ellenőrizzem, hogy megvan-e még anya, mert ugye sose lehet tudni nem lép-e le egyszer. Csak azt nem értem, hogy ő ennek miért nem örül.