Sziasztok, tudjátok mivel vagyok újabban elfoglalva? Ácsorgok, és nagyon jó móka, mert így sokkal több mindent látok. Persze anyáéknak semmi sem jó, apa például a kádban folyton le akar ültetni, pedig én kádban is gyakorolni szeretnék, de fél, hogy elcsúszom és beverem a buksim. A buksim mindenhol beverem, és nem hiszem, hogy az nekik fáj. Kezdek rájönni, hogy nekik semmi sem jó. Amíg nem álltam az volt a baj, most, hogy gyakorlom az állást, az a baj. Mászni persze nem mászok, és az is baj, de mindegy, mert ha meg majd mászok az lesz a baj. De ezért közben dicsérnek, hogy ügyes vagyok, no de ezt eddig is tudtam. Anyának az meg külön tetszik, amikor a lábainál térdepelek, mondta is apának, hogy ő is csinálja ezt, de apa erre nem hajlandó. Pedig, én nagyon szeretem, mert ha még reklamálok is hozzá, akkor anya fölvesz. Apa biztosan nem szeretné, hogy anya fölvegye, pedig lehet ő is kapna tejcit, ha elég hangosan követelné. Na és persze még mi a baj? Hát az, hogy nem azzal játszom, amit ők kitaláltak. Nem igaz, hogy még a játszásomba is bele akarnak szólni. Ha nekem az az érdekes, hogy csörgőzők, akkor csörgőzők, és nem érdekel, hogy hogyan kell bedobni a kis kockát, meg nem tudom milyen formát a lyukon. Ha az szerintük annyira érdekes, akkor játszanak vele ők. Bezzeg, ami engem érdekel, az tilos. Van egy szekrény a hamizóban, csupa színes flakon, és anya még a közelébe sem enged, pedig szívesen megkóstolnám őket.
A mosogató dobozba is csak akkor mászhatok be, ha üres, de akkor mit tudok pakolni? Teljesen lekorlátoznak engem, és közben azt várják, hogy fejlődjek. Az is baj, ahogyan jelzem, ha jól laktam. Ledobom a tányérom és poharam, és ilyenkor mindig mondják, hogy ilyent nem szabad. Értem én, de akkor hogyan szóljak, hogy köszi elég volt? Egyébként ez a dobálósdi szórakozásnak sem rossz, szerintem ők is örülnek neki, mert így legalább ők sem unatkoznak. Nem nagy ügy, a lényeg, hogy bármit, ami a kezembe akad, ledobok, és máris visszaadják, ami azért jó, mert így újra ledobhatom. Szerintem az a baj, hogy ez eddig nem jutott eszembe...
