Sziasztok, még mindig nyaralok, bár ez nem nagy szám, mert nyár van. Ősszel majd őszülni fogok, azt hiszem egyszerű ez a beszéd. A nagyok persze ezt is túlbonyolítják. Beszélni én is tudok, azt mondom teketeketeke, meg dalidalidali. Sokszor egymás után csak mondom és mondom, mégsem értik. Bezzeg más babák mind értenek, szóval biztosan világosan beszélek, csak megint a nagyok értetlenkednek.

Mindegy inkább a nyaralásról mesélek. Szóval itt a pancsi partján van egy nagy utca, ahol mindig sétálunk. A séta úgy néz ki, hogy valamelyik rabszolgám tologat, én meg mindenkinek integetek. Anya szerint Erzsébet királynő sem csinálja jobban. Én nem tudom ki a fene az a királynő, de hogy merészel úgy integetni, mint én? Nekem jogaim vannak, nem lehet csak úgy utánozni engem. Anya szerint olyan vagyok,mint egy kis király, aki csak ül és dirigál. Mi az, hogy kis??? Én már nagy vagyok, és az meg természetes, hogy az van, amit én akarok. Azért jófej vagyok, hogy elviszem anyát, mivel nagyon szereti, hogy mindenki megcsodál engem. Én is szeretem, de nem hatódok meg tőle, ez a minimum. Séta közben barátot is szereztem. Egy nagyfiút. Mindig meredten néz bár beszélgetek is vele, eddig még nem válaszolt, de nem baj, mert anya és nagyi mellett nincs egy csöndes percem sem. Csak egy furcsaság van rajta. Szerintem nincs humora, mert nem nevet a vicceimen, de azért a barátom, mert nem visít, amikor a kezét kicsavarom. Mindig ott áll és vár.

Azt mondja anya, most vagyok a legcukibb koromban. Hogy jön ide a korom, és hogy lehet a korom cuki? Cuki csak én lehetek, de én nem vagyok kormos. Néha esetleg piszkos vagy saras. A sarazás a pancsi partján nagyon vicces, egyből a kezemen marad, és olyankor nagyon jó átölelni anyát vagy megsimogatni más babákat. Nem értem, hogy ezt miért nem szeretik. Ja de igen, mert nekik semmi sem jó...